Ha tét nélkül rendeznék, akkor is pikáns összecsapásnak számítana az FTC-Rail Cargo Hungaria – CSM Bucuresti párosítás, hát még így, hogy a tét igen jelentős volt. Női kézilabdacsapatunk a Bajnokok Ligája-csoportkör utolsó előtti fordulójában fogadta román riválisát, és mert a csoport első öt helyezettje a játéknap előtt két pontra állt egymástól, különösen fontos volt, hogy mi történik ezen a találkozón.

Bíztunk benne, hogy a sérült mezőnyjátékosaink közül lehet visszatérő erre a találkozóra is, de Dragana Cvijics, Márton Gréta és Vilde Ingstad továbbra is csak kívülről figyelhetett Laura Glauser mellől.

A vendégek érthetően már az első perctől kezdve próbáltak a beálló körül dominálni, kihasználni, hogy Ingstad és Cvijics hiányában darabra és súlyban is fölényben vannak ezen a poszton. Meg is gyűlt a bajunk a román támadásokkal, és mert mi nem voltunk kellően hatékonyak elöl, rögtön hátrányból kellett játszanunk. Moresci védései után előbb három, majd négy gólra nőtt a különbség, de a játékrész közepe táján sikerült megállítani, majd megfordítani a tendenciát. Fokozatosan olvadt a különbség 4-8 után, mígnem a 22. percben Klujber Katrin góljával utolértük a bukarestieket (10-10). Darja Dmitrijeva sokat tett hozzá, a szünetig hatszor volt eredményes, a túloldalon pedig Crina Pintea, valamint a nyártól már klubunkat erősítő Elizabeth Omoregie volt a legeredményesebb. A játékrész hajrája nem sikerült annyira jól, mint az előtte lévő időszak, sajnos 13-13 után hármat kaptunk zsinórban, és a szünetre csak egyet sikerült ebből eltüntetni (15-17).

A játék képe összességében olyan volt, amilyennek várhattuk: kőkemény csata, a pálya minden pontján meg kellett küzdeni az előnyért, és kérdéses volt, hogy a hiányos keretünk miként bírja a második félidőt a rendkívül fizikális CSM ellen.

Javulás kellett volna a fordulás után, hogy legalább két-három játékosunk előlépjen, mert egyébként nem nagyon láthattunk jó egyéni teljesítményeket Dmitrijeván kívül, de túlságosan küszködtünk. Szembetűnő volt, hogy nem tudjuk a megszokott ritmust és taktikát játszani, sokat próbálkoztunk a beálló nélküli támadásokkal, de ez is csak időszakosan hozott eredményt. A második játékrész elején kettőről négyre hízott a különbség, majd a negyvenedik perc után még nagyobb gondba kerültünk. Elrontottunk néhány támadást, ellenfelünk könnyedén lőtte a gólokat, hirtelen a sietség átment kapkodásba – ez pedig még több hibát hozott. 19-22-nél még csak három volt a hátrányunk, 20-28-nál viszont már szűk negyed órával a befejezés előtt úgy tűnt, nincs esély a pontszerzésre.

Szurkolóink a jókora csalódás ellenére megállás nélkül éltették a klubot, buzdították a csapatot, ennek pedig erőt kell adnia a folytatásra. Fájó pofonba szaladtunk bele, de a sok sebből vérző csapatunknak ezen a napon nagy falat volt az edzőváltás óta nagyon jó formába lendült CSM. Egy mérkőzés maradt a csoportkörből, egy hét múlva az Odense otthonában zárjuk a sorozat ezen szakaszát - a csoportbeli helyezés pedig csak akkor dől majd el.