Egy héttel ezelőtt azt írtuk, egy nagy, avagy két fél lépésnyire vagyunk az álomtól, most pedig annyiban módosíthatjuk a képletet, hogy már csak fél lépésünk maradt, amelyben egy egészet kellene ugrani. Mert azt elismerhetjük, hogy a helyzetünk jóval nehezebb a Bajnokok Ligája FINAL4-jába jutásért folyó harcban, mint a negyeddöntő odavágója előtt voltunk, de nyugodtan hozzátehetjük azt is, hogy még így sem reménytelen.

Ami miatt vakargathatnánk a fejünket, az például az a tény, miszerint az eddigi öt Rosztov-Don elleni idegenbeli BL-mérkőzésünkön egyszer sem tudtunk győzni, esetleg, hogy a futó szezonban vendégként csupán egyszer értünk el olyan eredmény, amely most üdvözítő lenne (a THC ellen, 32-35), vagy épp az, hogy a rosztoviak idén mindössze egyszer kaptak ki hazai pályán, a Metztől 26-18-ra.

A legtöbb bátorságot, hitet és erőt pedig maga a végül három gólos vereséggel záruló érdi mérkőzés adhatja – mert abban a meccsben igenis maradt tartalék. Elegendő, ha csak a Bíró Blanka védései után rendre az ellenfélhez kerülő kipattanó labdákra, a támadásban vétett technikai hibáinkra, esetleg az oroszok ítélet nélkül hagyott egyértelmű támadó szabálytalanságaira gondolunk. Természetesen nem törvényszerű, hogy ezúttal minden kipattanót mi szedünk össze, az sem, hogy kevesebbet rontunk elöl, de az esély abszolút megvan rá, hogy csodát tegyünk.

Mindenesetre a csapat elszántan készült csütörtökön délelőttig az Elek Gyula Arénában, majd délután útra kelt Oroszországba. Aznap este Moszkváig ért, végül pénteken délben újabb kétórás repülőút után érkezett meg az ország déli felében fekvő, 1.1 millió lakosú Rosztov-na-Donuba. A program szerint lányaink pénteken délután videóznak, majd ezt követően a meccs helyszínén edzenek – minderről az FTC_Kézilabda Instagram-oldalon láthatnak folyamatosan fényképeket.