Böde-Bíró Blanka védéseivel indult női kézilabdacsapatunk Vác elleni szombati bajnokija, és túl azon, hogy örülhettünk neki, hogy kapusunk egy perc alatt kétszer is jól avatkozott játékba, nem mutatott jól, hogy könnyen került helyzetbe ellenfelünk. A váciak fiatal, több korábbi fradistát is felvonultató együttese felszabadultan, nyomás nélkül kézilabdázhatott, a mieinktől viszont mindenképp győzelmet vártunk.

A harmadik percet hagytuk el épp, amikor Klujber Katrin góljával 2-0-ra vezettünk, és úgy tűnt, ez lendületet ad a csapatnak, de a váciak egyenlítettek, és ezt követően nem is nagyon akartak leszakadni. Látszott, hogy a héten – lévén hétközi meccs nem volt – keményebb munkát végeztek játékosaink, lassúak, tompák voltak a lábak, a vendégek pedig jól használták ki a lehetőségeiket. Előbb csak tartották a lépést, újra és újra egyenlítettek, a játékrész közepén pedig a vezetést is átvették (8-9).

Megbízott vezetőedzőnk, Allan Heine kereste a megfelelő összetételt, forgatta a csapatot, sikerült is visszavennünk az előnyt, de a játékrész hajrája nagyon rosszul sikerült. Bár a huszonhetedik percben 14-13-nál még mi álltunk jobban, a szünetig nem lőttünk több gólt, miközben négyet kaptunk, vagyis háromgólos hátrányt kellett ledolgoznunk a fordulás után.

Nagyon nehezítette a dolgunkat, hogy a vendégek kapusa, Csizmadia Fanni ijesztően elkapta a fonalat, egymás után fogta a ziccereket, és nagyon észnél kellett lennünk, hogy ne nőjön túl nagyra a hátrány (15-19). Andrea Lekics az idény során már nem először állt a sereg élére, amikor igazán kellett: zsinórban lőtt négy góljával a 39. percben utolértük a Vácot. A fordítás azonban nem akart összejönni, pedig küzdött, harcolt a csapat, és vártuk, hogy a teljesítmény is javul az utolsó negyedórára. A Vác lassította a játékot, próbálta elvenni a ritmusunkat, de egyre nehezebben került helyzetbe, és szerencsére elöl koncentráltabbak voltunk a helyzeteknél. Edwige góljával végre sikerült átvennünk a vezetést, de kettőnél távolabbra nem értünk, így a véghajrá is éles harcot ígért.

Simon Petrának elsőre nem sikerült, másodszorra azonban már igen, háromra hizlalta a fórt, s mert Bíró Blanka védése után Márton Gréta is hozzátett egyet, bő két és fél perccel a lefújás előtt nagyot fújhattunk.

A meccs előtt azt reméltük, hogy folytatjuk azt a sorozatot, amelyben a Vác elleni legutóbbi négy találkozót magabiztosan nyertük meg, de utólag azt se bánjuk, hogy csak nagy harc árán nyertünk – a lényeg elvégre a két pont.

Küzdeni kellett, és küzdött is a csapat - végül pedig hat góllal győzött.

A lefújás után Böde-Bíró Blanka így értékelt:  - Gratulálok a Vácnak, nagyon kemény munkára kényszerített minket. Nehéz első félidő után igazi csapatként küzdve meg tudtuk fordítani a mérkőzést, harcolni kellett érte, így még értékesebb ez a két pont. Bízom benne, hogy ezen az úton haladunk tovább, most a válogatott szünet ad egy kis levegőt nekünk, de utána nagyon komoly sorozat jön, aminek olyan a tűzzel kell nekimennünk, amilyennel a második félidőben játszottunk.