Törökország ellen lépett pályára a magyar női kézilabda-válogatott a 2026-os Európa-bajnokságra már kijutott csapatok számára kiírt Euro-cup keretében. A mérkőzés a decemberi világbajnokságra való felkészülés jegyében zajlott, de „ferencvárosi szemüvegen” keresztül nézve azért is szurkolhattunk, hogy játékosaink az óriási bajnoki pofon után önbizalmat gyűjthessenek a mieinknél jóval gyengébb rivális ellen.

A törökök ellen a bronzéremmel zárt Eb nyitómeccsén találkoztunk, és a játék akkori kép meglehetősen hasonlított a mostanihoz: meglehetősen sok hiba tarkította a találkozót. Klujber Katrin gólja nyitotta a meccset, és bár végig a magyar együttes vezetett, nem lehettünk teljesen elégedettek. Úgy tűnt, a vendégek elérik a céljukat, sikerült lelassítani minket, és megfelelő tempó, ritmus nélkül pedig az indokoltnál jóval több volt a hiba, sokszor inkább az egyéni képességeknek köszönhettük a gólokat, mintsem a csapatjátéknak. Az első játékrész során a legnagyobb különbség Bordás Réka góljával alakult ki (17-13) először, és a szünetre is megőriztük ezt a differenciát (19-15).

A fordulás után Klujber Katrin három labdát is szerzett néhány perc alatt, s bár ezek közül nem is követte mindegyiket gól, a különbség tovább nőtt, a harminchetedik percben már héttel vezettünk (25-18). A második félidőre érkező Janurik Kinga is hozzátett néhány védést, még ha nem is volt mindig szerencséje a kipattanókkal. Akadt kapusunknak néhány hosszú indítása is, amelyek után Hársfalvi Júlia kétszer is bravúrosan kapta el, majd lőtte a kapuba a labdát. A törökök is mutattak szép dolgokat támadásban, a szélsőiket és a beállót többször is jól játszották meg, főleg ennek köszönhették, hogy eljutottak harminc gólig, de szorossá nem tudták tenni a mérkőzést. A mieink ugyanis negyvenháromszor találtak be - az utolsó gólt a találkozó legeredményesebbje, Simon Petra lőtte mintegy tizenöt méterről.