A világbajnokság során először lépett pályára a magyar válogatott nála magasabban jegyzett riválissal szemben, amikor vasárnap este Dánia ellen mérkőzött. Érdekesség volt ferencvárosi szemszögből, hogy a mieink keretéből ezúttal kimaradt Janurik Kinga, míg a dánoknál a nyártól a klubunkat erősítő kapust, Anna Kristensent is figyelhettük. A negyeddöntős szereplést már mindkét fél biztosította, vagyis a tét ezúttal ”csak” a csoport első helye volt – de ha hozzátesszük, hogy az a csapat, amely az élen végez, a papírforma szerint a norvégoktól eltérő ágra kerül, akkor érthető volt, hogy miért tűnt mindkét együttes már az első perctől élesnek.

Simon Petra gólja nyitotta a meccset, és bár ellenfelünk fordított, az első tíz percben szorosan tartottuk az állást (4-5). Jobbára sikerültek a mieink első megoldásai, ettől pedig látszólag nagyon megjött a játékkedv, jól használtuk ki, hogy a dánok gyakran kettőt cseréltek védekezés és támadás között, szemet gyönyörködtető megoldásokat is láthattunk, és újra átvettük a vezetést. Helle Thomsen, a dánok szövetségi kapitánya 8-6-os magyar előnynél kért időt, és bár nem sokkal később, 9-9-nél egyenlített csapata, eddigre nagyon magabiztosabbá váltunk, és a vezetést nem is adtuk át, sőt, a szünetre visszaállítottuk az addigi legnagyobb különbséget (15-13).

A Vámos Petra betegsége miatt a mérkőzésre irányítóként a magyar keretben egyedül maradó Simon Petra már az első félidőben is kimagaslóan kézilabdázott, a második játékrész elején pedig egyenesen lenyűgöző volt a teljesítménye. Talpról, felugrásból és kínaiból is betalált, vezérletével pedig előbb tartottuk, később pedig még növeltük is a fórt – három gólja között Klujber Katrin is beköszönt kétszer, vagyis a szünet utáni első öt perc különösen tetszetős volt. Tudtuk még emelni a színvonalat, és a negyvenegyedik percben már a plusz ötért támadhattunk. Kevesen fogadtak volna erre, de fantasztikusan játszott a magyar válogatott, amelynek ugyanakkor egyre inkább fogyott az ereje, és ezt kihasználva megkezdte a felzárkózást Dánia.

23-18-as állásról előbb négy gólt lőtt zsinórban, majd az ötvenedik percben hosszú idő után Michala Möller góljával egyenlített is. Sajnos ritmust váltottak a dánok, támadásban egyre jobb helyzeteket alakítottak ki, Julie Scaglione betörésekből volt eredményes, de a szélsőknek is rendre ziccere volt. 24-24 után Márton Gréta majd Csíkos Luca is betalált, ismét kettővel elléptünk, de sajnos néggyel válaszolt rá ellenfelünk, vagyis fordított, mi pedig 5-1-es védekezéssel próbáltunk meg belekapaszkodni bő három perccel a vége előtt az utolsó szalmaszálba.

Sikerült, mert az utolsó fél percben támadhattunk az egyenlítésért (ami egyébként ugyanúgy második helyet jelentett volna a csoportban), de ez más nem jött össze. A magyar válogatott a csoportja második helyén végzett, erre a mérkőzésre ugyanakkor rendkívül büszke lehet, és abban bízhatunk, hogy ezt a teljesítményt tudja majd nyújtani a negyeddöntőben, ahol Franciaország vagy Hollandia vár majd rá.