Hétközi bajnoki mérkőzéssel folytatta az idényt női kézilabdacsapatunk, de nem az átlagosak közül valóval. Nem állítjuk, hogy szurkolóink a mieink dunaújvárosi vendégjátékát várják legjobban az idény során, de a meccset megelőző események a szokásosnál érdekesebbé tették ezt az összecsapást. Különféle problémák miatt ugyanis a hosszú távú hiányzókon (Béatrice Edwige, Kármán Luca, Kovács Anett) túl ezúttal Márton Grétára, Kisfaludy Anettre és Szucsánszki Zitára sem számíthatott Elek Gábor, így viszont lehetőség nyílt Cirjenics-Kovacsics Anikó visszatérésére.

Az egyebek mellett kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, kilencszeres magyar bajnok irányító csapatunk és a magyar válogatott csapatkapitányaként sérült meg előbb 2021. március 31-én, majd szűk három hónappal később az olimpián is. Az azóta eltelt időben átesett egy vállműtéten, illetve életet adott első gyermekének, most pedig, hatszázötvennyolc nap elteltével újra bajnoki meccsre készülhetett.

És az első tíz percben azt láthatta, hogy a gólszerzéssel nem akad problémánk, de a védekezésünk közel sem tökéletes. 3-6-nál először volt három gól az előnyünk, Dragana Cvijics harmadik találata pedig közte négyet jelentett (6-10) a tizenharmadik percre fordulva. Nehéz volt azonban megtalálni a megfelelő tempót, hiszen a megszokott sebességet a szűk keret miatt nem diktálhattuk, ugyanakkor az is látszott, hogy a lassabb ritmusban nem mozgunk otthonosan. A játékrész közepén meg is akadtunk, és a 23. percben elfogyott az előnyünk, miután elöl kihagytuk a helyzeteket, tíz perc alatt csupán kétszer tudtunk túljárni a hazaiak eszén, közben pedig hátul nagyon puha volt a védekezésünk.

Egészen más volt a hőfok, mint a hétvégén a Krim ellen, nem is volt elégedett Elek Gábor, próbálta időkéréssel rendezni a sorokat, de pont az következett be, amit szerettünk volna elkerülni: belelkesedett a DKKA. A szünetre így is kétgólos előnnyel mehettünk (16-18), de egyértelműen látszott, hogy ha nyugodt végjátékot szeretnénk, akkor a védekezést rendbe kell tennünk.

Sikerült javulni hátul, két gólt kaptunk csupán tíz perc alatt, csakhogy közben a csereként beszálló kapus, Oguntoye Viktória is fogott néhány labdát, ezért csak lassan nőtt a különbség. De legalább nőtt, sőt, a negyvenötödik percben először hízott ötgólosra a fór (20-25). Nem jött jókor Poczetnyik gólja és Klujber kiállítása, de csak háromig tudott zárkózni az emberelőnye alatt az Újváros, és az utolsó tíz percre is úgy fordulhattunk, hogy az állás három-négy gólon ingadozott.

A második játékrészben jóval koncentráltabbnak tűnt a csapatunk, ezért talán nem is igazán volt benne a "krimi végjáték", mégis megnyugvást adott, amikor Klujber góljával hattal léptünk meg hét és fél perccel a vége előtt (23-29). A vágyott nyugodt mérkőzés nem jött össze, s végül Kovacsics Anikó sem lépett pályára, de a legfontosabb, hogy begyűjtöttük Dunaújvárosban a két pontot.