Ami kötelező, pláne a Bajnokok Ligájában, az a legritkább esetben jön könnyen, a sport már csak ilyen… Hazai pályán folytatta nemzetközi szereplését női kézilabdacsapatunk, az Érd Arénában fogadtuk az „örökös” horvát bajnok Podravka Vegetát. A felkészülés hajrájában magabiztosan vertük a kaproncaiakat, illetve általános vélekedés szerint is erősebb csapat a Ferencváros, épp ezért (joggal) győzelmet remélt minden szurkoló, vezető és játékos.

Ehhez képest, mire a szurkolók a Himnusz első versszakának végére értek, már két gólt kaptunk, de összességében elmondhatjuk, hogy az első hat percben nagyjából minden rossz bekövetkezett, ami egy kézilabdameccs elején bekövetkezhet. Szöllősi-Zácsik Szandra első lövése jócskán fölé szállt, Emily Bölk belemenést vétett, Márton Gréta két rontott lövéssel és eladott labdával nyitott, vagyis kulcsembereink nem találták a ritmust. A csapat szerencsére jól reagált a háromgólos hátrányra (1-4), egyenlített, és 6-6-nál már a vendég tréner kért időt. Nem sokkal később pedig Elek Gábor is letette a kis táblát, mert a hétközi bajnokin oly jól működő védekezésből szinte semmit se láthatott viszont. A Podravka rendre elhúzott két-három góllal, mi mindig visszakapaszkodtunk, de a vezetést egyszerűen képtelenek voltunk átvenni. Többször is támadtunk döntetlennél, de mindig hiba jött, még akkor is, ha amúgy ezen a napon legbiztosabb kezű játékosunknak tűnő Angela Malestein lőhetett. Szélsőnk hat gólja legalább arra elég volt, hogy a második félidőt ugyanúgy döntetlenről kezdhessük, mint az elsőt (15-15).

Illetve, annál valamivel kedvezőbb helyzetből, kettős emberelőnyben. Alig tíz másodperc alatt helyzetbe kerültünk, de Dumanska védte Klujber Katrin lövését, és azt hihettük, tényleg el vagyunk átkozva ezen a délutánon. Malestein azonban másodszor már nem hibázott egálnál, végre valahára előnybe lőtte a csapatot, és bár erre még rögtön felelt ellenfelünk, a következő szűk tíz percben állva hagytuk.

Ugye, ha összeáll a védekezés, mondhatjuk… Mert összeállt – az átlövésekre kiértünk, a betörési kísérletekre mindig jött a kisegítés, és ha mégis a kapu felé szállt a labda, akkor Janurik Kinga fogta a lövést, így 25-18-nál újra időt kért Neven Hrupec. De ezzel már nem tudott új fordulatot adni a meccsnek, mert ahogy lekerült a görcs a mienikről, úgy jöttek sorban a jó teljesítmények, és szinte mindenki hozzátett valamit egy-egy periódusban. A meccs első félideje után az egygólos sikerért is sokat adtunk volna, de még az a vágy is összejött, hogy a hajrában már izgalommentesen ünnepelhettek szurkolóink.

Lélektanilag is fontos győzelmet arattunk, és így várhatjuk a szerdai, Érd elleni bajnokit, majd a Rosztov-Don elleni idegenbeli mérkőzést.