Nagy lépést tett Dortmundban egy hete női kézilabdacsapatunk a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata közé kerülés felé, a visszavágón, az Érd Arénában pedig mindenki úgy készült, hogy ezt a feladatot ki is pipálja az együttes. Ha azonban a hat gólos előny kényelmessé tett volna bárkit is, akkor a heti felkészülés végéhez érve ez az érzés el is illanhatott. Az év elején elindult pechszéria ugyanis még mindig nem ért a végére – Emily Vogel és Orlane Kanor a keretbe se került be, Darja Dmitrijeva csak a padról segíthetett, míg Simon Petránál az elmúlt napok betegsége miatt kellett aggódni. Vagyis meglehetősen tartalékos összetételben kezdtük a mérkőzést, de legalább telt ház és a saját szurkolóink előtt.

Nem sok variációja maradt így Jesper Jensennek, be is dobta a kezdőbe Szeibert Annát, akin azért látszott a megilletődöttség, de egy kis pihenő után, a játékrész közepén megint megvillantotta a tehetségét. Eleinte Laura Glauser vitte ugyanakkor a prímet, nagyon kellett a klasszisa, mert a csapat érezhetően kereste még a ritmusát. A vendégek kerültek előnybe, és ha nem véd két hetest is francia kapusunk, akár azt is félve számolhattuk volna, hogy már a tizedik percre eltűnik az összesítésben félvátnál meglévő hatgólos fór. Így viszont kettőnél nem nőtt nagyobbra a hátrányunk, és úgy tűnt, a ritmus is alakul. A mérkőzés előtt klubunk ügyvezető alelnöke, Nyíri Zoltán által közelgő visszavonulása apropóján köszöntött Szikora Melinda sajnos szintén jól védett, így kevésgólos meccset láthattak a szurkolók. Ez alapvetően nekünk kedvezett, meg az is, hogy Simon Petra a játékrész közepén lendült bele, vezetésével 6-8 után fordítottunk, és bár a szünetig még egyszer előnybe került a Dortmund, döntetlennél mehettünk pihenni.

Az újrakezdés finoman szólva is rosszul sikerült, pillanatok alatt háromgólos hátrányba kerültünk, és nagyon észnél kellett lenni. Időt is kért Jesper Jensen, érezte, hogy meg kell nyugtatni a csapatot, és hasonlóan az első játékrészhez, ezt követően ezúttal is fokozatosan épült a játék. Malestein, Simon támadásban, Glauser pedig a kapuban nyújtott ebben az időszakban kimagaslót, közben pedig a lelátó is egyre jobban élt. 20-20-nál értük utol a Dortmundot, majd még egy rohammal végre sikerült megnyugtató állást kiharcolni. 20-21 után négyszer találtunk be zsinórban, a mérkőzésen hárommal, összesítésben kilenccel vezettünk, miközben az utolsó tíz perc következett már.

Tisztán látszott ugyanakkor, hogy a csapat nemcsak a továbbjutást, hanem a győzelmet is akarja, Simon Petra például olyan elszántan sprintelt ellenfele után labdavesztésnél, mintha csak most kezdődne a párharc. A győzelem végül nem jött össze, ugyanúgy kimaradt az időn túli hetes, mint az első félidő végén, de a továbbjutás ezzel együtt is megvan.

Csapatként, együtt küzdve oldotta meg együttesünk a Dortmund elleni rájátszás mérkőzést, és készülhet a Metz elleni negyeddöntőre - bízhatunk benne, hogy akkor már teljes kerettel harcolhatunk a FINAL4-ért.