Az elmúlt négy évben egyaránt a Magyar Kupa döntőjében találkozott női kézilabdacsapatunk a legnagyobb rivális Győri Audi ETO-val, és mind a négyszer le is győzte, ezzel a sorozattal pedig a kupa rekordgyőztesévé lépett elő. Ehhez mérten különleges újdonság, hogy 2026-ban már az elődöntőben összesorsolták a két csapatot – de ez a célon mit sem változtatott. Az újabb címvédés reményében érkezett együttesünk Tatabányára, miközben az elődöntőben a túloldalon kétségkívül a világ jelenlegi legjobbja állt, vagyis olyan extrára volt szükség, mint az elmúlt évek döntőin, vagy épp a márciusi bajnokin, ahol a mostanihoz hasonlóan vékony kerettel harcoltunk ki döntetlent.

Böde-Bíró Blanka védése nyitotta a találkozót, de az első gólunk után a Győr került előnybe, és az első félidő során végig irányította is a meccset. Eleinte sajnos nagyon sok labdát elszórtunk támadásban, helyzet nélkül is kerestük a beállót, átlövőink kissé bátortalanul játszottak, és így a védekezés is nehéz helyzetben volt. Két-három gólos volt a hátrányunk, de javulni kellett ahhoz, hogy ne is nőjön nagyobbra, ez még kezelhetőnek tűnt. A két edző talán a szokottnál is gyorsabban forgatta a csapatát, érezhető volt, hogy tudják, a végén is kell még energia, nem beszélve a vasárnapi éremcsatákról. Ezúttal is Simon Petra vállalta a legtöbbet, a győri védőktől kapott is számtalan pofont, és reméltük, hogy egynéhányat akár meg is büntetnek a játékvezetők. Irányítónk vezetésével előbb tartottuk a lépést, majd zárkóztunk is, és a 25. percben már a döntetlenért támadhattunk. Nem jártunk sikerrel, de meccsben voltunk, és a szünet előtt újra mínusz egynél volt labdánk. Kapufa lett a támadásból, a Győr pedig még a dudaszó előtt kapott egy láthatatlan hetest (17-15).

A játék képe alapján nem lehettünk elégedetlenek, de ez az utolsó perc rendkívül bosszantó volt, pláne úgy, hogy a folytatás szörnyen alakult. Mi kezdtünk a fordulás után, elrontottuk az első támadást, majd érthetetlenül elkezdtünk kapkodni, amit ellenfelünk pillanatok alatt megbüntetett, átrohant rajtunk, hatgólos sorozatot produkált. Szoros, kiélezett meccsből öt perc alatt nyolcgólos hátrány lett, és ezzel már-már lehetetlen helyzetbe sodródtunk. Próbáltunk zárkózni, de csak egy-két gólt tudtunk lefaragni, ahhoz túl sokat hibáztunk Szemereyvel szemben, hogy újra szorossá tegyük a csatát. Elveszítettük az elődöntőt, mégpedig nagyon hasonlóan a Metz elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntőhöz: egy nagyon elszúrt periódus után nem tudtunk már egyenlíteni.

A sorozatban négyszer elhódított Magyar Kupa után így az ötödik biztosan nem lesz meg, vasárnap együttesünk a bronzéremért játszhat.