Kirsner Erika 1975-ben született Hódmezővásárhelyen. Szülővárosában kezdett kézilabdázni, ott lett NB I-es játékos, majd Szegedre igazolt, onnan pedig Kiskunhalasra. Már a halasi időszak alatt felhívta magára a Fradi akkori edzője, Németh András figyelmét, aki már akkor elcsábította volna a Népligetbe. A fiatal balszélső végül egy év múlva, egy debreceni kitérő után 1999-ben igazolt a zöld-fehérekhez. Az itt eltöltött nyolc év alatt három magyar bajnoki címet, két Magyar Kupa-győzelmet, 2006-ban EHF-kupa-sikert ünnepelhetett, 2002-ben a Bajnokok Ligájában ezüstérmes lett a Fradival. A Ferencvárosból került be a magyar válogatottba is, amellyel 2000-ben Európa-bajnoki címet nyert, 2003-ban világbajnoki ezüstérmes lett és a 2004-es athéni olimpián tagja volt az ötödik helyen végző nemzeti csapatnak is.

2007-ben, nyolc sikeres ferencvárosi év után az osztrák Hypóhoz szerződött, majd Vácon és Gödön fejezte be eredményes pályafutását. Profi karrierje után a váci klubnál kezdett dolgozni, ahol 2011-ben klubizgató lett, majd az elmúlt 14 évben már elnökként irányította a klubot. Kislánya, Molli 2011-ben született, és ő is édesanyja nyomdokaiba lépett, a Fradi utánpótláscsapatában kézilabdázik.

- Kirsner Erika a Fradiban! Igaz, csak a Liget Étteremben, és az interjú után már rohansz is kislányod edzésére az Építők pályára.
- Igen, mert Molli itt játszik a Fradi U15-ös csapatában, hol máshol játszana.

- Mintha csak ma lett volna 2011 novembere, amikor megszületett.
- Most már akkora, mint én. Lövőt játszik, és bízom benne, hogy az ő pályafutása is olyan sikeres lesz, mint amilyen az enyém volt.

- Olyan lesz, mint az anyukája volt a pályán? Mit örökölt tőled?
- Semmit. Teljesen más típus, nagyon jó keze van, ellenben az enyémmel. Viszont nem olyan gyors, mint én voltam, igaz, ezen lehet javítani, illetve ugye más poszton játszik, mint én. Az edzője és a szakemberek szerint a lövő ereje az kimagasló.

- És a mentalitása? Olyan, mint anyukájának volt régen?
- Reméljük, majd olyan lesz. Ezt még csiszolgatni kell.

- Nagy tervekben már gondolkozik, gondolkoztok?
- Már hatévesen elkezdett kézilabdázni, de öt év múlva abbahagyta. Azt mondtam neki, hogy amikor én elkezdtem játszani, akkor öt év múlva már az NB I-ben kéziztem. 11 voltam, amikor elkezdtem, 16 évesen már az NB I-ben játszottam. Másfél-kétéves kihagyás után kezdte újra, úgyhogy most már bő egy éve játszik.

- Mindennapos téma otthon a kézilabda, vagy a csarnokból kilépve már más a téma?
- Mindig téma. Nézi a régi meccseket, minden váci mérkőzésen ott van velem, de amikor lehet, a válogatott meccseire is jön.

A Fradi hívása és a kedvenc emlék

- Jó is, hogy mondtad, hogy öt év után már az NB I-ben játszottál. Hoztam neked egy képet, ezen az első csapatod, a szülővárosod akkori első osztályú együttese, az Alföldi Porcelán 1992-es kerete látható, az alsó sorban pedig veled. Ismerős?
- Jézusom, igen! Otthon kezdtem a kézilabdát, már 16 évesen felkerültem a felnőttek közé. Itt is voltak nagyon jó játékosok. Mellettem van Sipter Lajosné Julcsi, aki amit tudott akkoriban a labdával, azt nagyon kevesen tudták, de sajnos nem teljesedett ki a pályafutása. Bartucz Mónikával sokáig együtt játszottam. Vásárhely után Szegeden és Kiskunhalason is.

- Már gyerekként is voltak nagy céljaid?
- Egy célom volt, amikor Vásárhelyen kézilabdáztam, hogy a Fradi csapatkapitánya legyek. Úgy gondolom, hogy az embernek kellenek, hogy legyenek céljai, amelyeket el szeretné érni tűzön-vízen át. Amikor anno Vásárhelyen a szélen rohangáltam, olyan távolinak tűnt ez, de hála istennek megadta nekem ezt az élet.

- Ezután Szeged, Kiskunhalas, utána Debrecen. 1998-ban jött a megkeresés a Fraditól, majd 1999-ben a másodikra már igen mondtál. Erre hogyan emlékszel?
- Még Kiskunhalason játszottam, amikor hívott a Fradi akkori edzője, Németh András. Viszont nagyon be voltam tojva, hogy én a „nagyképű” Fradi-sztárok közé menjek? Nem mertem, és elmentem egy évre Debrecenbe. Ott viszont már nagyon vártam, hogy megcsörrenjen a telefonom, hogy Németh András hívjon. Azóta is megkapom tőle, hogy én voltam az egyetlen játékos, akit kétszer hívott. Mondom is neki ilyenkor, hogy tudtad, hogy kit nem szabad otthagyni.

- Aztán jött a kellemes meglepetés, hogy ha valami, a Fradi-játékosok nem voltak „nagyképűek”.
- Dehogy! 1999-ben jöttem ide, és nagyon jó barátságokat kötöttem. Kökény Beával a mai napig nagyon jó barátok vagyunk. A kisfiát, Bencét alig félnaposan a kezemben tarthattam. Nagy öröm, hogy akikkel ott játszottam, akár nyolc évig, mindenkivel jó a viszony.

- Tipikusan az a „nem ismersz elveszett labdát” habitusú játékos voltál. Ebből azért emlékezetes a 2007-es bajnoki döntő a Győr ellen.
- Igen, főleg azért, mert az volt az utolsó itthoni meccsünk sokaknak, és csak sírtunk. Volt egy molinó kifeszítve, hogy: „Era, András, Sopi, Hangya, köszönjük!” Amikor befutottam és megláttam, akkor zokogtam. Ugye András, Tóth Tímea és én a Hypóba igazoltunk, Katarina Mraviková, alias Hangya pedig pont a Győrhöz. A mai napig itt van előttem, amikor Hangya jött középre labdát szerezni, ellopott egy csuklópasszt, röhögve vitte végig, majd belőtte, és bajnokként ment oda.

- Bajnoki címek, Magyar Kupa-győzelmek, EHF-kupa-siker és Bajnokok Ligája-ezüstérem, válogatott eredmények. Megannyi siker, de ki lehet egyet emelni?
- Amit elértem, azt a Fradinak köszönhetem. Itt lettem válogatott játékos, magyar bajnok, olimpikon, Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes. De egyet most mondok neked. Amikor az EHF-kupát megnyertük, akkor kaptam Németh Andrástól az első és egyben utolsó dicséretemet. A Podravka elleni kinti meccsen nyolcból nyolc gólt lőttem, tényleg, nagyon jól játszottam, András pedig oda jött és annyit mondott: „Nem volt rossz.” Akkor tudtam, hogy ez „A dicséret”.

A fradizmus

- Mit jelent számodra a Ferencváros, a fradizmus?
- A férjem szokta mondani nekem, hogy a vérem is zöld. Ez így is van! Nagyon jó, amikor bemegyek a faházhoz és várom a lányomat, és látom a márványtáblán a nevemet. Nehéz érzelmek nélkül beszélni a Ferencvárosról, mert nagyon szerettem volna itt dolgozni, miután abbahagytam a kézilabdát, de sajnos ez nem adatott meg. Mindig kérdezik, hogy miért nem Vácra vittem a lányomat? Mert nem, mert én itt lettem játékos, ennek a klubnak köszönhetek mindent, és remélem, hogy Molli is megkapja mindazt, amit én.

- A Hypo után jött a Vác, amely azóta is nagyon fontos számodra, hiszen a klub elnöke vagy több, mint 13 éve. Még mindig más számodra egy Vác-Fradi?
- Persze, még mindig. Bocsássák meg nekem a váci szurkolók, de egy Vác-Fradi meccsen nem tudok a Fradi ellen szurkolni. Aki valaha itt játszott, az igen, de aki nem játszott a Fradiban, az nem tudja, hogy milyen fradistának lenni. Múltkor bementem egy boltba, és akkor mondják, hogy nem mondták még nekem, hogy hasonlítok a Kirsner Erikára? Mondom, hogy még nem, és elnevettem magam. Úristen, te vagy a Krisner Erika! Ez annyira jó érzés, hogy a mai napig megismernek az emberek, és ez mind ennek a klubnak köszönhető. Csak hálával tudok a Fradira gondolni.

- Nagy a különbség a mostani és az akkori Fradi játéka között, amelyben még játszottál?
- Most minden poszton, jobbszéltől balszélig sztárok vannak. Nálunk akkoriban a csapatjáték jobban dominált. Ez teljesen más. Talán két külföldink volt akkoriban, két szlovák lány, de folyékonyan beszéltek magyarul.
 
- Ha éppen az időd engedi, akkor jártok együtt meccsre?
- A tévében mindent megnézünk, illetve bízom benne, hogy ha a Final Fouron a Fradi megint ott lesz, akkor megyünk. De bajnoki vagy BL-meccsekre nem szoktunk járni.

- Számos korosztályban a Fradi a bajnoki címvédő, dübörög az akadémiai képzés. Mit üzennél azoknak a kislányoknak, aki napról napra azért küzdenek, hogy a felnőttcsapatban játszanak és sikeréhesek?
- A tehetség a szorgalom és az alázat nélkül semmit sem ér!

Molnár Péter