A Bajnokok Ligája rajtja előtt talán legtöbben a Fradi – CSM összecsapást jelölték a csoport top rangadójaként, a tavaszra azonban egyértelműen a Metz elleni mérkőzés vált csúcsmeccsé. Az eredmények alakulásának köszönhetően ugyanis e két csapat kimagaslik a csoportból, s bár négy forduló még a szombati találkozó után is maradt, egyfajta csoportdöntőként is tekinthettünk rá. Az idény során eddig csupán egyszer, épp a Metz vendégeként maradtunk pont nélkül, vagyis volt miért visszavágni – ez érződött a szurkolókon, akik színültig megtöltötték az Érd Arénát, és már a melegítés végén behangoltak.

Franciaországban nagyon jól kezdett együttesünk még októberben, ezúttal azonban inkább a vendégek diktálták a ritmust. Főleg támadásban akadozott a gépezet, az előző két meccset kihagyó Andrea Lekics kezdett irányítóban, balátlövő poszton Darja Dmitrijevát láthattuk, jobbátlövőben pedig nem volt kérdés Klujber Katrin szerepeltetése, miután Valerija Maszlova kisebb sérülése miatt nem lehetett keretben. Vagyis kreativitás volt a pályán, csak épp a megoldások nem igazán sikerültek, a metzi fal nagyon keményen zárt, igaz, nem is kellett lényegében megnyitni kilépésekkel, mert a távoli zónából nem voltunk veszélyesek ebben az összetételben. Kettőt cseréltünk védekezés és támadás között, ez nem segítette a lerohanásokat, úgyhogy nem lehetett meglepetés, hogy változtatott Allan Heine. Közben háromgólos hátrányba kerültünk (4-7), de itt sikerült megállítani a Metz távolodását, sőt, lépésről lépésre zárkóztunk. Simon Petra beszállása sokat lendített, felgyorsult a játékunk: vezetőedzőnk 6-8-nál kért időt, és nem sokkal később egyenlítettünk. Megőriztük a lendületet, és bár kicsit várni kellett rá, 11-10-nél újra mi voltunk előnyben. Sajnos volt rá válasza a vendégeknek, hármat lőtt zsinórban, és így is ért véget a játékrész (11-13), amely során nem tudtuk azt a teljesítményt nyújtani, mint amit az elmúlt hetekben láthattunk.

Volt még harminc perc, de változás, javulás kellett a fordításhoz, ami eleinte nem látszott, hogy jönne, kevés volt a jó egyéni teljesítmény, a vendégek pedig négyre növelték a különbséget. Vámos Petra okozta a legtöbb fejtörést a védekezésünknek, rendre csak támadni jött a padról, és a második félidő közepén, amikor elöl úgy tűnt, hogy rendezzük sorainkat, szinte egymaga tartotta a vendégek előnyét. Később aztán új erőre kapott a csapatunk, Janurik Kinga óriási védésekkel segített, és a 48. percben egyenlítettünk. Átbillenteni azonban nem sikerült a meccset, sőt, miután rendre elhibáztuk a támadásainkat, a Metz az 56. percre visszaállította a négygólos differenciát. Nyolc percen át nem találtunk a kapuba, miközben négy vendég gól született, és úgy tűnt, lehetetlen a pontmentés. A csapat azonban nem adta fel, Márton Gréta vetődve szerzett labdát, kettővel közelebb léptünk, sőt, Malestein hetest is lőhetett a közte egyért. Elhibázta, Granier a túloldalon meg már tényleg lezárta a meccset – nem sikerült visszavágni a Metznek, de a célhoz, a közvetlen negyeddöntőbe jutáshoz így is közel maradtunk.