Pénteken este már, mint a falat kenyér, úgy kellett a pozitív hír, amikor a Metz kaproncai győzelmével biztossá vált, hogy női kézilabdacsapatunk a második csoportkörbe jutott a Bajnokok Ligájában. Addig ugyanis jóformán csak a pofonok jöttek ezen a héten: Klujber Katrin és Bánfai Kíra a térdbántalmai miatt nem tudott edzeni, Tóth Nikolettnek elrepedt egy csont a talpában, Bíró Blankát láz döntötte le a lábáról, de Klivinyi Kinga is kezelésekre szorult. Az említettek közül végül csak Tóth Nikolett maradt ki a keretből (helyére a mindössze tizenhét esztendős kapus, Zsigmond Panna került), de azt félve figyeltük, hogy vajon mennyit vett ki a többiekből a sok nyavalya.

A kezdés ehhez képest aztán igen jól nézett ki – kemény és pattogós volt a védekezésünk, Bíró Blanka két védéssel nyitott, és a nyolcadik percig nálunk volt az előny (4-3). Ezt követően azonban a Vipers emelte a tempót, egyre többször találta meg a falban Heidi Lökét, ha pedig a klasszis beállóra vigyáztunk fokozottabban, akkor Emilie Arntzen semlegesítése okozott túlzott nehézséget. Átvették a vezetést a norvégok, előbb kettő, később három, majd a játékrész derekán már négy góllal is elhúztak, de sikerült rendezni a sorainkat és kapaszkodtunk, ahogy csak bírtunk. A szerencsével nem voltunk jó viszonyban ezen a mérkőzésen, Háfra Noéminek kétszer is a kapufa éléről vágódott vissza az egyébként kiváló lövése, Arntzen hetesei közül pedig hármon is nagyon rajta voltak a kapusaink. Pásztor Noémi jól szállt be a játékba, góljával a 24. percben egyre zárkóztunk (12-13), a hajrát viszont Háfra Noémi és Kovacsics Anikó kiállítását kihasználva ismét meghúzták a vendégek. A szünetre Emilie Christensen góljának és Szemerey Zsófi védésének köszönhetően mínusz négynél mehettünk a szünetre (15-19), ezt megelőzően a meccsen látott addigi legnagyobb különbséggel, öttel vezetett a tavalyi BL-bronzérmes.

Sajnos a fordulás után gyorsan "túldobta" az ötöt a Vipers, amely könyörtelenül jó játékosokból áll, s amely gyakorlatilag hibátlanul tudja azt a kézilabdát, amelyet képvisel. Hét-nyolcgólosra duzzasztotta az előnyét, és sajnos eldöntötte a mérkőzést. Érezhető volt, hogy ezen a napon nem tudjuk megfogni a jobb erőkből álló norvég bajnokot, mert amikor egy szemernyi esély is mutatkozott arra, hogy közel kerüljünk hozzá akkor rendre jött egy kiállítás, egy hiba. 22-30-nál egy fél percre teljesen elcsendesedett az aréna, majd a szurkolók újra buzdításba kezdtek, pedig ők is pontosan tudták, hogy itt nem lesz pontszerzés. Egészen felemelő ez, és biztos, hogy a fiatal csapatunknak igen sokat jelent - ha nem is a futó szezonban, de a következő években mindenképp lesz hatása. Illetve, ettől is nagy és irigylésre méltó klub a Ferencváros.

A hátralévő negyed órában egyébként tovább küzdött, harcolt együttesünk, Klivinyi Kinga szépen megrángatta a védőket, de ötnél közelebb a vezérletével sem tudott zárkózni. A vereség ellenére a továbbjutást már kiharcolta női kézilabdacsapatunk, az pedig a csoportkör utolsó fordulójában, Metzben dől el, hogy tud-e pontot vinni magával a középdöntőbe.

A zárószó a szurkolóinké volt: zúgott a Fradi-induló, és a tábor úgy küldte tovább a játékosokat, hogy ők érezhették, mögöttük állnak teljes szívvel és erővel.