A képlet egyszerű volt az idény utolsó hazai Bajnokok Ligája-csoportmérkőzése előtt: ha legalább egy pontot szerzünk, akkor minden más meccs eredményétől függetlenül biztosítjuk helyünket a sorozat egyenes kieséses szakaszában. A megvalósítás, persze, ennél jóval nehezebbnek ígérkezett, pláne, hogy a számos hiányzó miatt egyébként is meglehetősen karcsú keretünkből még Tomori Zsuzsanna is kiesett a háromszoros címvédő Vipers Kristiansand elleni meccsre.

A kezdés ennek ellenére se volt rossz, pedig át kellett vészelni Béatrice Edwige első védekezésnél összeszedett kétperces kiállítását is. A vendégek szereztek vezetést, de a gólváltások után 4-3-nál először mi álltunk jobban, 4-4-et követően pedig háromszor találtunk be zsinórban. Jól használtuk ki ebben a periódusban a norvég hibákat, 7-4-nél a plusz négyért is támadhattunk, ám Angela Malestein lövése a kapufa éléről kifelé pattant. Jobbszélsőnknek nem volt szerencséje a kapufákkal egyébként, az imént említett kísérlete is a kapus, Katrine Lunde és a kapu mögött elszállva hagyta el a játékteret, később pedig egy próbálkozása két kapufát is érintett, de gól nem született.

Sajnos nemhogy plusz négy nem lett, még csökkent, majd el is fogyott az előny, miután Anna Vjahirjeva irányításával sokkal pontosabban és gyorsabban támadott a Vipers, mint addig. Nálunk Klujber Katrin volt a legeredményesebb, de a harminc perc alatt lőtt hat gólja ellenére is nehéz helyzetbe kerültünk, miután ellenfelünk öt góllal ellépett (11-16). Nagyon kellett a játékrész végét jelző dudaszó előtt Klujber hatodik bombája, s abban reménykedtünk, hogy a visszazárkózásba vetett hitet is erősíti (12-16).

Volt még tartalék a játékunkban, ez tisztán látszott, és abban is bíztunk, hogy ha javul a teljesítmény, akkor talán a szerencse is fordul – azzal ugyanis hadilábon álltunk.

Szinte csak Vjahjirjevával volt megoldhatatlan gondunk, sajnos igazolta klasszisát, a negyvenedik percben ugyanúgy nyolcnál járt, mint Klujber. Miatta nem tudtunk jelentősen közeledni, háromnál beljebb nem értünk, épp ezért Allan Heine az orosz sztárjátékosra koncentráló nyitott védekezéssel próbálkozott. Kissé meg is fékeztük ezzel a Viperst, csak épp ekkor meg a helyzetek maradtak ki a túloldalon – Lunde sajnos túl sok lövést fogott a balszélről.

Janurik Kinga is kiválóan védett, és szerencsére végre nem az ellenfélhez pattantak róla a labdák, ez tartotta a lelket a csapatban, amely küzdött, ahogyan csak bírt. De fogyott az erő, nem volt már meg a kellő lendület, és többször is a hosszú, fárasztó támadás után még azelőtt gólt kaptunk, hogy visszarendeződtünk volna. Tíz perc se volt már, amikor újra ötre távolodott a Vipers, alig hét pedig, amikor hatra. Eldőlt a meccs, de a továbbjutás még nem, mert a Rapid a második félidőben fordított és nyert Lengyelországban, így egy pontra közeledett hozzánk a táblázaton.