Szombaton délután Norvégiában lépett pályára női kézilabdacsapatunk a Sola ellen a Bajnokok Ligája-csoportkör harmadik fordulójában. Ellenfelünk az első két játéknapon az Esbjerg és a Brest dolgát is alaposan megnehezítette, és ha hozzátesszük, hogy az előző idényben a norvég együttes elleni mindkét meccsen szinte végig szenvedtünk, akkor különösen nehéz hatvan percre számíthattunk.

A tavalyi 0-6-os és 2-7-es kezdés után feltétlenül koncentráltabb játékot vártunk az elején, ezért is örülhettünk Angela Malestein két szép góljának (0-2). Úgy tűnt, jól kaptuk el a ritmust, védekezésben sávokba tereltük a hazaiakat, és könnyedén kialakíthattunk volna masszívabb előnyt is, de sajnos támadásban bizonytalanok voltunk. Kissé talán közel járattuk a labdát a norvég falhoz, és többször is rossz megoldást választottunk – egyéni akció helyett passzoltunk, vagy épp fordítva.

Az nem volt meglepetés, hogy a Sola tartotta magát, épp ezt várhattuk tőle, de azt érezhettük, hogy a lehetőség adott lenne a magabiztos vezetés kialakításához. A hét második felében betegséggel küszködő Emily Vogel helyére érkező Elizabeth Omoregie új színt hozott a pályára, két-három góllal vezettünk, de a játékrész második felében egyenlíteni tudott a Sola (10-10). A vezetést nem engedtük át, és a szünetig két gólt közé tudtunk még tenni, de az első félidő után tulajdonképpen csak a vezetéssel lehettünk elégedettek (11-13).

Mette Tranborg bombája nyitotta a második félidőt, de a következő két lövését elrontotta dán játékosunk, és miközben továbbra is nagyon pontatlan és lassú volt a támadójátékunk, a hazaiak három gólt lőttek zsinórban (15-14). Először kerültünk hátrányba, muszáj volt reagálni, és szerencsére valamelyest sikerült is összerántani a csapatot. Sokat cserélte a játékosait Jesper Jensen, de azt remélhettük, hogy az utolsó húsz percre megtalálja a legjobb összetételt. Beállóból többször is eredményesek voltunk, egyes periódusokban Vilde Ingstad és Lysa Tchaptchet egyszerre volt a pályán támadásban, és ez a taktika ebben a periódusban is működött. 18-18-as állás után ritmust váltottunk, és úgy tűnt, kifizetődik a hajrában, hogy vezetőedzőnk sokat forgatta a csapatot – 6-2-es rohammal négy góllal léptünk el (20-24).

Nem adták fel a hazaiak, gyorsan megfelezték a hátrányukat, de ezt követően mindig mi tudtunk előbb lépni. Hársfalvi Júlia és Lysa Tchaptchet is igen fontos gólokat lőtt, s miután Anna Kristensen is hozzátett még két védést, szépen lassan megnyugodhattunk (24-27). Saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, hogy mennyire veszélyes rivális a Sola, hogy miért kellett az Esbjergnek és a Brestnek is megizzadnia a sikerért, de újabb két pontot szereztünk, jelen helyzetben pedig csak ez számít igazán.