A junior világbajnokság előtt Kukely Anna úgy fogalmazott, szeretnék feltenni az i-re a pontot – hiszen a nyártól a Ferencvárost erősítő játékossal a soraiban ez a korosztály az elmúlt években rendre érmeket, s jobbára aranyakat hozott a különböző világversenyekről, ám világbajnokságon még nem vehettek részt a világjárvány miatt. 2022-ben aztán végre ez is eljött, és a magyar junior válogatott a döntőig átrobogott a mezőnyön: szinte egy levegővel jutott el a csapat az utolsó játéknapig, a csoportmeccseket osztálykülönbséggel, a negyed- és az elődöntőt pedig magabiztosan hozta. A finálé azonban komoly csatát ígért Norvégia ellen – épp úgy Norvégia ellen, mint 2018-ban Debrecenben a Márton Gréta, Klujber Katrin, Háfra Noémi fémjelezte csapatnak –, épp ezért fontos és jó hír volt, hogy Kukely Anna kisebb sérülése után ott lehetett a keretben és a kezdőcsapatban.

S ha már ott volt, nagyon kellett, hogy villanjon néhányat, mert az utánpótlásban most utoljára pályára lépő együttesünk beragadt a rajtnál.

Úgy tűnt, mintha a visszájára fordult volna a nagy akarás, a néhányszázasra hízó magyar tábor által támogatott junior válogatott a tudásához mérten lassabban, s ebből fakadóan több hibával játszott. Volt eladott labda, két kihagyott hetes is a tizedik percig, ráadásul még a védelmünket is könnyen játszotta át Norvégia, így gyorsan jelentős hátrányt szedtünk össze (6-2).

Erre reagálva az elődöntőben extrát nyújtó Farkas Johanna jött a padról irányítóba, és hozta magával a sebességet, Kukely pedig talpról és betörésből is eredményes volt. Visszaküzdöttük magunkat a meccsbe, lépésről lépésre közeledtünk, mígnem a 18. percben egyenlítettünk (8-8). Innen azonban nem tudtunk továbblépni, a norvégok többször is meglógtak két góllal, de mindig volt rá válaszunk. Ezeknél az egyenlítéseknél rendre azt érezhettük, hogy a lendület tovább is lök majd minket, ám az előnyt nem sikerült magunkhoz ragadni.

A szünet után mínusz kettőről (17-15) folytathattuk, miután az első játékrész utolsó fél percében két gólt is kaptunk, és hasonló volt a játék képe, mint addig. A nagy lendületünket egyenlítés koronázta, csak utána megint kapaszkodnunk kellett…

Próbálta megtalálni ifj. Kiss Szilárd szövetségi edző azt a hat embert, aki nem csak néhány percre, hanem hosszabb távon is képes felülmúlni a norvégokat, és úgy tűnt, a hajrához közeledve végre sikerrel jár. Ferenczy Diána jelentkezett támadásban kulcsszerepre, de a megnyitott védekezésünk is komoly nehézséget okozott ellenfelünknek. Az 51. percben sokadszor egyenlítettünk, s ezúttal mínusz háromról, sőt, a meccs során először végre valahára a vezetést is átvettük (26-27).

Kezünkbe vettük az irányítást, kettővel is elléptünk (26-28), de talán a semmiből megint visszajöttek a norvégok, és néhány elkapkodott támadásunk után ismét ők vezettek (29-28). Vagyis végtelenül izgalmas volt a hajrá is, pontosan úgy, ahogyan maga a meccs is.

Az utolsó öt percben aztán Norvégia játszott jobban, és ezzel megnyerte a mérkőzést, hiába tűnt úgy a véghajrá előtt, amikor végre átvettük a vezetést, hogy megtörhetjük riválisunkat. Ezüstéremmel zárt tehát a világbajnokságon a magyar junior válogatott, s ez mindenképp büszkeségre, elismerésre okot adó eredmény - még akkor is, ha a játékosoknak egyelőre ez még inkább csalódás.