Miután Dél-Korea csak egy bő félidőn át tudta megnehezíteni Németország dolgát (Emily Bölk a legjobb meccsét játszotta a tornán, nyolc gólt lőtt, csapata 37-28-ra győzött), már a mieink Kongó elleni összecsapása előtt biztossá vált, hogy a magyar női kézilabda-válogatott nem jut a legjobb nyolc közé a spanyolországi világbajnokságon. Így aztán a péntek esti meccsnek nem sok tétje maradt: kötelező volt begyűjteni a két pontot az afrikaiak ellen, és talán még az elvárások közé emelhettük, hogy ne legyen több sérülés a csapatban.

A korábban húzódást szenvedő Klujber Katrin csak a lelátóról figyelte a többieket, akik néhány perc után megtalálták a védekezésben a megfelelő fordulatszámot. 6-4-es vezetésünk után öt gólt lőttünk zsinórban, és a lendület megmaradt a folytatásra is. Az elrontott kongói támadások után világbajnoksághoz mérten játszi könnyedséggel lőhettük a gólokat – mire a mellé vagy fölé szálló, majd labdafogó hálóról visszapattanó labda Szikora Melinda kezébe került, a szélsőinknek már rendszerint ütemnyi előnye volt, a ziccereket pedig megfelelő hatékonysággal értékesítették.

Csendesen csordogált a meccs, a lelátón helyet foglalók is inkább csak szemlélték, hogy az előny magabiztos, a teljesítmény közepes, a színvonal pedig alacsony. A legtöbbet a tizenegy tagú kongói küldöttség hallatta a hangját, amikor valamelyik játékosát ünnepelte vagy a játékvezetők ítélete elleni nemtetszésének adott hangot. A szünetig kialakított 16-8-as vezetésünk tudatában eldőltnek érezhettük a meccset, de célként megfogalmazhattuk, hogy a második játékrészt is megnyerjük, esetleg hasonló különbséggel.

A 45. percig nem sokat léptünk előre ennek érdekében, hét-nyolc gólon ingadozott addig a különbség, ám akkor tízre növeltük a differenciát. Nagyon lelassult a játékunk, megközelítőleg felvettük a kongói sebességet, és a védekezésünk se volt annyira stabil, mint az első félidőben, a Szikorát váltó Szemerey Zsófi kevesebb labdába tudott belekapni, így nem nőtt tovább az előny. Sőt, a lefújásra visszaállt szünetben már meglévő nyolc, vagyis magabiztosan nyertünk, ahogyan elvárható volt, de összességében érezhető volt, hogy ezen a meccsen a lehető legkisebb erőbefektetéssel akar túljutni a válogatott.