Nem épp álomszerű egy átalakulóban lévő csapatnak az előző évi döntős ellen indítani a Bajnokok Ligája-idényt, de legalább abban biztosak lehettünk, hogy tiszta képet kapunk arról, hogy jelenleg hol is állunk. Jesper Jensen irányítása alatt az eddigi két bajnokin azt láthattuk, hogy jó irányba halad a csapat, és azt is, hogy még nincs készen, hiszen mindkétszer volt gyengébb vagy átlagos periódus, amit aztán rendre jobb folytatás követett.

Csak épp az Odense az Esztergomnál és a Mosonmagyaróvárnál is jobb, összetettebb együttes, a világ egyik legjobbja, ez pedig azt is jelentette, hogy a mieinktől is jobb teljesítményre van szükség. Szerdán, az MKC ellen például a védekezéssel lehettünk különösen elégedettek, ehhez képest szombaton, a közel teltházas Érd Arénában csak a támadójátékkal. Már az első percekben nagyüzemben születtek a gólok, de sajnos  mi rohantunk a vendégek után. 5-8-nál vezettek először három góllal, s bár ezt 10-10-nél ledolgoztuk, a folytatásban egyszer néggyel is elléptek (11-15).

Különösen sajnálhattuk, hogy 10-10 után nagyon gyorsan és könnyen visszaadtuk, amiért előtte megdolgoztunk – Hojlund lövése épp csak becsorgott a röviden, majd amíg kapust cseréltünk, eladtuk a labdát, és Halilcevic az üres kapuba ívelt. Elöl a folytatásban is remekeltünk, Klujber, Malestein, Vogel és Márton is nagyon hatékony volt, a védekezés azonban még mindig kevés volt, túlságosan leszorult a falunk, a dánok átlövései látszólag zavartalanul zúdulhattak a kapunkra, és a bravúrok is elmaradtak.

A hátrányt lefeleztük, sőt, a szünet előtti utolsó másodpercben Klujber hetest és kiállítást harcolt ki, de hiába tűnt ez jó lehetőségnek, nem éltünk vele, a hetes kimaradt, a fordulás után meg két támadást is elrontottunk fórban. Vagyis továbbra is csak üldöztük az Odensét, négynél távolabb nem engedtük, de kettőnél közelebb se értünk – ehhez az is hozzátett, hogy sajnos a vendégeknél jött meg előbb a kapusteljesítmény.

A negyvenötödik perc tájékán ismét két gólra zárkóztunk, az újabb lépést azonban nem tudtuk megtenni, a dánok hét támadóval üzembiztosan alakították ki a helyzeteket, és nem is nagyon hibáztak. Küzdött a csapat becsülettel, "tolta" a tábor is az utolsó percig, és nem is tűnt lehetetlen küldetésnek még innen se, csak épp extra kellett. Óriási meccs volt, nem a tipikus első fordulóban megszokott, és lehetett még fokozni!

Négygólos sorozatot futottunk, az ötvenkettedik percben kiegyenlítettünk, Glauser még fogott is egy ziccert, ám emberhátrányba kerültünk, ez pedig újra lendületet adott az Odensének. Egy-két gólon ingadozott a különbség, nálunk Vogel elképesztő formában kézilabdázott, de nem volt már elég szimplán gólt lőni. Egygólos hátrányban támadhattunk az utolsó percre fordulva, és ugyanúgy 32-33 állt az eredményjelzőn, amikor a vendégek hozhatták a labdát. A hátralévő harminc másodpercet már lejátszották, így hiába küzdöttünk óriásit, illetve nyújtottunk támadásban jó teljesítményt, vereséggel kezdtük a Bajnokok Ligája-idényt.