Az ősz talán két legnagyobb rangadójához érkezett női kézilabdacsapatunk, hiszen – a hétközi, MTK elleni hazai mérkőzéssel megspékelve – egy hét alatt oda-vissza megmérkőzik a mieinkhez hasonlóan a FINAL4-ba vágyó CSM Bucuresti-tel. Az elmúlt években számos emlékezetes csatát vívtunk a román sztárcsapattal, de ezek közül a hazaiakra emlékszünk csak szívesen, hiszen idegenben még csak a Rapid ellen sikerült nyerni a bukaresti riválisok közül. A cél a sorozat megtörése volt, de azzal együtt is pokolian nehéz hatvan percre számíthattunk, hogy a románok legnagyobb ásza, a Bajnokok Ligája örökös góllövőlistáját vezető Cristina Neagu nem volt ott a hazaiak keretében. Nem volt ez szokatlan a CSM-nek, illetve egyébként is inkább Elizabeth Omoregie villogott mostanáig az idény végén visszavonuló klasszis helyett. Ami ugyanakkor merőben szokatlan volt, az a csarnokban tapasztalható hideg, a lelátón sokan kabátban ültek, a játékosok még melegítés közben is a pulóverük ujjába rejtették a kezeiket, amíg lehetett, a meccs közben pedig a kispadon lévők közül többen is törölközőkkel takaróztak.

Közel teltházat vártak a helyiek, s bár több szektor is üres maradt, a túlerő természetesen óriási volt a románok javára a mieinket a helyszínen buzdító mintegy hetven Fradi-szurkolóval szemben. Klujber – Omoregie csatát hozott az első tíz perc, a két játékos a hátán vitte a maga csapatát, az eredményjelzőn pedig döntetlen állt (4-4). A hazaiak próbálták a támadásainkat a szélekre terelni, és sajnos működött is a taktikájuk, mert az első öt kísérletünket egyaránt hatástalanította Goncalves Dias Moreschi. A mi kapusunk, Laura Glauser is beletett néhány védést, de az egyértelműen látszott, hogy kulcskérdés lesz a szélvészgyors Omoregie megfékezése. Nagyon fordulatos volt a meccs, többször is produkáltak a csapatok három-négygólos sorozatokat, de az első játékrész nagyobb részében mi voltunk hátrányban. Három találat volt a legnagyobb különbség, ám rendre sikerült visszakapaszkodni, és ugyanígy történt a szünet előtt is (16-15).

Jobbátlövőből voltunk a leghatékonyabbak, Klujber után Valerija Mlaszlova is nagyon jól kézilabdázott, a harminchetedik percben az ő két góljával hoztuk újra egyenlőre az állást (18-18). Márton Gréta pattintott lövésével aztán a vezetést is átvettük, de ehhez kellett az is, hogy az ezt megelőző szűk öt percben Glauser három lövést is megfogott. Az emberelőnyökkel az egész meccs alatt gyengén éltünk, és ebben a periódusban is bánhattuk, hogy elveszítettük a fórt. A védekezésünk ugyanakkor szépen feljavult, látszólag Omoregie is veszített a lendületéből, csak épp jó lett volna kihasználni, hogy ebben az időszakban sorozatosan emberelőnyben játszhattunk. A negyvenhetedik percben sikerült először kettővel ellépnünk, Lekics talált a bal felsőbe, majd egy-egy belemenés után Klujber is megtette ugyanezt (20-23).

Klasszis jobbátlövőnk a meccs elején is produkált egy négygólos sorozatot, és ugyanezt megismételte a hajrában is, ennek köszönhetően két-három gólon ingadozott a különbség, miközben már az utolsó öt perchez érkeztünk (24-26). A csereként beálló kapus, Daciana Hosu sajnos háromszor védett egymás után, de mivel nem kaptunk gólt mi sem, belefért, aztán Emily Bölk találata nagyon közel hozta a sikert (24-27).

Bő másfél perc maradt, három góllal vezettünk, de még nem volt vége, mert hetesből közelebb lépett a CSM, majd Dmitrijeva túl gyorsan ellőtte a helyzetét. Szinte rögtön ez után újra hetest lőhettek a románok és még emberelőnybe is kerültek, de Janurik a kapufára segítette a labdát. Az időkérésünk után Klujber Katrin tizenegyedik gólja végleg lezárta a kérdést, megtörtük a rossz sorozatot, idegenben is legyőztük a CSM Bucuresti-et!