Már-már megszokhattuk, hogy az idény során bármerre is jár női kézilabdacsapatunk, népes tábor támogatja, és így volt ez Kaproncán is, ahova a maximálisnál is biztosan többen utaztak volna el. Százötvenen lehettek a vendégszektorban, és már a bemutatásoknál megmutatták, hogy komoly támaszt adnak ma is a lányoknak.

Küzdelmes meccsre volt kilátás, a Podravka meglehetősen stabil csapattá vált, mióta ősszel legyőztük az Érd Arénában, a csoportkör közepén hat meccsen át maradt veretlen, és miként azt Allan Heine kiemelte a felkészülés alatt, a kőkemény védekezés az erőssége. A keménységről már az első félidőben is megbizonyosodhattunk, kétszer is fejre ütésért állítottak ki hazai játékost, és sajnos még a fórokkal se éltünk igazán. Pedig ragyogóan kezdtünk, hét perc után 4-1-re vezettünk, főleg Orlane Kanor és Andrea Lekics villogott támadásban, aztán érthetetlenül megállt a játékunk, elöl és hátul is látszólag könnyen adtuk meg magunkat. A horvátok pedig meglátták a kínálkozó lehetőséget, nagyon bátran lőttek, és sajnos sült is a kezük, később pedig a helyzeteket is bántóan könnyedén alakították ki. Az idény során eddig jobbára szuperáló védekezésünk ezúttal nagyon gyenge volt, ez bizonytalanságot szült elöl is, e két tényező pedig együttesen tizenkét perc alatt 7-1-es hazai rohamot eredményezett. A háromgólos előnyből négygólos hátrány lett (11-7), és bár 11-9-nél Ivica Obrvan kért időt, talán nekünk is jól jött a játékmegszakítás.

Utóbb kiderült, hogy valóban használt, 12-12-nél egyenlítettünk, de hiába a jó periódus, a játékrész hajráját megint elszúrtuk, ezt a bő öt percet négy góllal elbuktuk, vagyis a második félidőre komoly feladat maradt: mínusz négyről kellett fordítani (18-14).

A szünet után sokkal jobbnak tűnt a hozzáállás, Simon Petra és Emily Bölk is nagy energiával érkezett a padról, de a horvátok lendületét, amelyet az első félidőben gyűjtöttek, még meg kellett törni valahogy. Harcosabb lett a védekezésünk, de továbbra is pontatlan volt, játékosaink nem érezték a távolságokat – ha nem léptek ki időben, akkor könnyű átlövésekből kaptunk gólokat, máskor pedig az egy az egy elleni párharcokat veszítettük el. Mindezzel együtt is közeledtünk, lépésről lépésre vettük át az irányítást, és a harcban is felvettük a kesztyűt, 24-24-nél pedig egyenlítettünk a negyvennegyedik percben.

Néhány perccel később a vezetésért támadhattunk kétszer is, de nem jártunk sikerrel, és bár a hazaiak egyre lassabban, egyre körülményesebben támadtak, valahogy újra és újra sikerült gólt szerezniük. Ugyanolyan éles végjátékra volt kilátás, mint amilyeneket a Kapronca az egész idényben vívott, épp ezért rengeteget jelentett, hogy 28-27-nél végre újra előnybe kerültünk.

Ezzel nem volt vége az izgalmaknak, pedig kettőre nőtt a különbség, sőt, labdát is szereztünk (Klujber Katrin védekezésben nyújtott extrát ebben az időszakban!), ám Malestein kiállítása miatt forró két perc maradt a végéig. Gól azonban nem esett már egyik oldalon se, így végül megnyertük a találkozót!