Szerdán este az év egyik legjobban várt mérkőzését játszotta női kézilabdacsapatunk, a Győri Audi ETO KC érkezett az Elek Gyula Arénába. A két csapat őszi mérkőzése fájó emlék, de azóta láthatóan fejlődött együttesünk, és azt reméltük, hogy ez ezen a találkozón is megmutatkozik, de kétségkívül csúcsteljesítményre volt szükség ahhoz, hogy sikeresek lehessünk az ETO ellen. Feltétlenül pozitív tényező volt, hogy Daragana Cvijics után Márton Gréta és Vilde Ingstad is visszatért, vagyis bővült a keret – és a lelátóról is olyan buzdítás érkezett, amely jó alapot adott a visszavágásra.

A kezdés pedig egészen zseniális volt!

Hársfalvi Júlia, Simon Petra kétszer és Klujber Katrin is győri válasz nélkül szerzett gólt, vagyis négy perc után 4-0-ra vezettünk, és mondani sem kell, rögtön „felrobbant” az egész csarnok. Sajnos a vendégek is megérkeztek ezután, három góllal ráadásul, de nagyon egyben volt csapatunk, főleg védekezésben mutatott extrát, így őriztük az előnyt. Hihetetlenül tüzes volt a hangulat, öröm volt látni a játékosok elszántságát és motiváltságát. 6-4 után négy percre befagyott az állás, és fontos volt, hogy Darja Dmitrijeva gólja törte meg ezt. Irányítónk a tavaszra ragyogó formába lendült, és ezen a meccsen is hozzátette támadásban azt a pluszt, ami ahhoz kellett, hogy harminc perc után három góllal vezessünk az ETO ellen. A 14-11-es állás tökéletesen tükrözte mindazt, amit a pályán láthattunk: minden ütközés szikrázott, itt is, ott is meg kellett küzdeni a gólokért, és gyors indításból szinte alig-alig esett találat, a visszarendeződésre fokozottan figyeltek a felek.

A fordulás utáni első időszakban nagyon fontosnak tűnt, hogy megmaradjon az előny, hogy továbbra is a mi kezünkben legyen az irányítás, vagyis a legjobbkor lépett elő Mette Tranborg. Két gólt is lőtt, a harminchatodik percben négyre növeltük a fórt (18-14), de kissé fáradni látszott a társaság, amelyben Emily Vogel az első percek után már nem lépett pályára. Sokszor a szív vitte a lábakat, Jesper Jensen meg győzte nyugtatni játékosait, hiszen a tiszta fejre is szükség volt.

Sajnos a vendégek átvették az irányítást, úgy tűnt, most, ilyen hőfokú meccsen jön ki az elmúlt hetek sérülések miatti óriási terhelése – előbb egyenlített az ETO, majd 21-20-nál először a meccs során a vezetést is átvette. Kapaszkodtunk, és a fordítás is összejött Klujber, majd Márton góljával, de aztán három győri találat és kétgólos hátrány jött. Játékosaink mindent kitettek a pályára, a küzdelemre, a hozzáállásra egyetlen rossz szót se lehetett szólni, a sikerhez ugyanakkor extra kellett. Böde-Bíró Blanka védése után támadhattunk az egyenlítésért, Dmitrijeva lövese azonban elakadt, a fordulás után pedig gyors győri gól jött (25-27). Nem adtuk fel, a tábor pedig tolta a csapatot, és még ezek után is esély nyílt a bravúrra. Az utolsó perc döntetlenről indult, és bár szinte tökéletesen védekeztünk, a vendégek passzív után még betaláltak. Maradt húsz másodperc, és Klujber hetest harcolt ki, amelyet a dudaszó után Dmitrijeva értékesített.

A győzelem tehát nem jött össze, de megőriztük a több, mint hat éve húzódó hazai veretlenségünket a bajnokságban, és ebből a teljesítményből építkezve mehetünk neki az idény hátralévő részének.