Bajnokok Ligája-díszletbe öltözött az Elek Gyula Aréna, és szombatra megérkezett a Népligetbe az elit sorozattal járó, jó értelemben vett feszültség is. Csak a szurkolók hiányoztak, de ők nagyon… A CSM Bucuresti ellen folytatta a BL-t női kézilabdacsapatunk, s amint melegíteni érkeztek a felek, érezhető volt, hogy egészen más a légkör, mint az elmúlt egy hét bajnokijai előtt volt. Jó előjelnek érezhettük, hogy a mieink tűntek elszántabbnak, folyamatosan biztatták, űzték egymást a játékosok – égett a tűz a szemekben.

Aztán a kezdés is ennek megfelelő volt. Emily Bölk nyitotta a gólok sorát, de Klujber Katrin, illetve Schatzl Nadine is többször eredményes volt az első negyed órában, és a nagyszerű támadójátéknak köszönhetően kétszer négy góllal is vezettünk. 7-3-nál kért időt a CSM edzője, Adrian Vasile, és sajnos tudott is hatni övéire. Crina Pintea, Cristina Neagu és Barbara Lazovic tűnt a legélesebbnek, vezérletükkel a bukarestiek fokozatosan visszakapaszkodtak, majd 11-11-nél a 20. percben egyenlítettek. A mérkőzés során a vezetést először jó öt perccel később, az emberelőnyüket kihasználva tudták átvenni. A védekezésünkön kellett volna elsősorban javítani, ennek érdekében érkezett Janurik Kinga, de nem sok segítséget kapott a társaktól, rendre ziccerekben kellett volna csodát tennie. Ez egyelőre elmaradt, így a vezetés a vendégeké volt az első félidő végén is (14-16).

Noha a fordulás után elléptek hárommal is a románok, Emily Bölk góljaival sikerült egyenlítenünk, vagyis a játékrész eleje megint a miénk volt. Óriási volt a csata, és az edzők is hatalmasat harcoltak. Lehozta Pinteát a román tréner, mire Neagut emberfogással követte Kovacsics Anikó. Egy percre rá időt kértek a vendégek és visszaküldték az elképesztő méretű beállót, akit nem tudtunk tartani, így az emberfogás is véget ért. Két támadás múltán már hét támadóval próbálkozott a CSM, mi pedig Alicia Stollét tettük a védelem közepére.

24-23-nál újra előnyben voltunk, 24-25-nél meg megint hátrányban – nagy meccs volt…

Az utolsó tíz percre egálnál fordultunk, de javult a védekezésünk, elöl pedig így vagy úgy, ha nem is könnyedén, de jöttek a gólok, és hárommal elléptünk (29-26). Amikor meg Klujber kettő perccel a vége előtt négyre bombázta a a csapatot, nagyot fújhattunk: eldőlt a mérkőzés! Minden bizonnyal ekkortájt, az extázis bekövetkezése után kezdett volna rá a tábor a "Győzelem a Ferencvárosé..." szólamra, s talán otthon, a televíziók előtt néhányan el is dúdolták a remekművet.

Hihetetlenül fordulatos, nagyszerű mérkőzést nyert meg női kézilabdacsapatunk a CSM Bucuresti ellen - a lefújást követően a lányok öröme is megközelítően ennek megfelelő volt a pályán!