Július 23-án Tokióban fellobban az olimpiai láng, a magyar női kézilabda-válogatott pedig két nappal később kezdi meg szereplését. Ennek apropóján felidézzük női kézilabdázóink korábbi olimpiai szerepléseit.

Az újkori olimpiák történetében először az 1976-os, montreali olimpián szerepelt a versenyszámok között a női kézilabda, s Magyarország az egy évvel korábbi, 1975-ös világbajnokság bronzérmeseként ott volt az indulók között. Az abban az évben második helyen záró Ferencvárost három játékosa képviselte a válogatott keretben: Németh Erzsébet (Csajbók Sándorné), Tomann Rozália (Lelkes Miklósné) és a kapus Berzsenyi Mária. A kerettagok lehetőséget kaptak rá, hogy világot lássanak – és erről huszadik század egyik legjobb magyar kézilabdázója, az 1969 és 1972 között az FTC-t erősítő Sterbinszky Amália későbbi visszaemlékezésében a következőképp fogalmazott.

„Számunkra különösen nagy dolognak számított a tengeren túli utazás, de a megnyitó ünnepség, az olimpiai falu környezete már önmagában is remek hangulatot varázsolt. Szórakozóhelyek, mozik, tánctermek, lemezhallgató szobák, városnézések, beszélgetések más nemzetek sportolóival. Szinte nem volt este diszkó nélkül, nagyon jó volt ott a hangulat, ám komolyabb berúgást csak az utolsó este engedtünk meg magunknak, s akkor sem úgy, hogy ne találtunk volna haza.”

A tornán hat csapat vett részt, közülük kettő, Japán és Kanada jóval szerényebb játékerőt képviselt, mint a másik négy ország, Szovjetunió, NDK, Románia és Magyarország.

Válogatottunk az ázsiai gárdával játszotta első mérkőzését a körmérkőzéses rendszerben rendezett tornán. A közvélemény könnyed magyar sikert várt, de a vártnál szorosabban, 25-18-ra tudott csak győzni csapatunk, amely idegesen kezdett és sok hibát vétett a meccs folyamán. A két legeredményesebb magyar gólszerző a két fradista, az egyaránt négy-négy gólt jegyző Tomann Rozália és Németh Erzsébet lett.

A második mérkőzésen Kanada ellen már a várakozásoknak megfelelően tudtuk le a találkozót, kétség sem férhetett a két csapat közötti tudáskülönbséghez, 24-3-ra győztük le a házigazda válogatottját. A Népsport akkori száma külön kiemelte, hogy Lelkesné milyen jól játszott, hiszen nem csak jól irányított, de a gólgyártás is az ő két találatával indult meg.

Az első komoly kihívás Szovjetunió válogatottja formájában jött szembe. Az 1975-ös világbajnokságon a magyar-szovjet mérkőzés a mieink 12-10-es győzelmével zárult, és sajnos az olimpián ellenfelünk élt a reváns lehetőségével, 12-9-re legyőztek bennünket.

A világbajnoki második helyezett után a világbajnok várt csapatunkra az utolsó előtti mérkőzésén. Az NDK gárdája eddig az összecsapásig hibátlanul szerepelt a tornán, habár a komoly ellenfelek közül csak Romániával találkozott. Őket viszont magabiztosan, 18-12-re intézte el. A magyar válogatott gólszegény meccsen 7-7-es döntetlent ért el a torna egyik legnagyobb esélyese ellen, de a lefújás után nem ünneplő, hanem szomorkodó magyarokat láthatott a kilátogató publikum. Válogatottunk a mérkőzésen végig vezetett és fél perccel a mérkőzés végét jelző sípszó előtt is még 7-6-ot mutatott az eredményjelző, amikor a jugoszláv játékvezetők elvették tőlünk a labdát. Az addigi mérkőzésektől eltérően Lelkesné nem szerzett gólt, azonban Németh Erzsébet révén volt ferencvárosi játékos a gólszerzők között.

Török Bódog szövetségi kapitány így nyilatkozott a mérkőzés után:

„Nem tudtam megvigasztalni a lányokat, de megmondom őszintén, a magam számára sem találtam vigaszt. Az eredménytől függetlenül egyébként a játékkal teljes mértékben elégedett vagyok. Öt gólt hétméteresből kaptunk, ez is jelzi, hogy jól védekeztek a lányok. Gyorsaságban és taktikailag felülmúltuk a fizikailag lényegesen jobban megalapozott ellenfelünket.”

A keserédes bravúr után a csapatra Románia válogatottja várt, meccs tétje pedig a bronzérem volt. A magyar válogatott nem vallott szégyent, a tornán mutatott legjobb játékával rukkolt elő, és a mérkőzést végig a kézben tartva, 20-15-ös sikerével megszerezte a hazai kézilabdázás első női olimpiai érmét. A keletnémetek elleni gólcsend után újra eredményes volt Lelkesné, aki góljaink negyedét szerezve öt találattal zárta a találkozót.

A magyar női kézilabda-válogatott bronzéremmel zárta története első olimpiáját, ami a mai napig az egyik legjobb szereplésünknek számít – ennél előrébb csak egyszer, Sydneyben végeztünk.