Sorra érték a csapások női kézilabdacsapatunkat az elmúlt hetekben, fiatal tehetségünk, Kármán Luca mellett két alapemberünk, Béatrice Edwige és Kovács Anett is hosszú időre kidőlt, de nagyon bíztunk benne, hogy a kieső egyéniségeket a csapat közösen pótolja majd. Az egységre, a belső kohéziós erőre különösen nagy szükség van, amikor Bukarestben kell helytállni, igaz, az elmúlt években tapasztalható ellenséges hangulat jelentősen enyhült. Ebben talán ezúttal a korábban a CSM-nél szereplő Andrea Lekics és Dragana Cvijics személye is segítség volt – előbbi a csapatbuszról leszállva rajongók gyűrűjében, tucatnyi fotó elkészülte után ért csak az öltözőbe.

A kezdésre csaknem megtelt a Sala Polyvalenta (mintegy harminc Fradi-szurkoló segítette a lányokat), és a csapatok is óriási elánnal vetették magukat a meccsbe, kissé talán túl naggyal is, és ez rengeteg hibát szült. A két klasszis beálló, Dragana Cvijics és Crina Pintea iszonyatos erővel feszült egymásnak a falban, mindkét csapat bejátszással próbálkozott az első támadásoknál, izzott a levegő azon a területen. A hazai kapus, Marie Davidsen négyet (!) védett az első támadásnál, aztán még az első tíz perc letelte előtt Klujber Katrin hetesét is hatástalanította, de az előny így is nálunk volt. Kis túlzással annyi eladott labda volt tíz perc alatt, mint máskor egy egész mérkőzésen, de ebből az időszakból mi jöttünk ki jobban (1-3).

Mire megnyugodhattunk volna kicsit, gyorsan, bő fél perc alatt egyenlített a CSM, de bizakodásra adott okot, hogy ragyogóan működött a védekezésünk. Neagu elé mindig megfelelő távolságra értünk, átlövései hol fölé szálltak, hol a blokkban lassultak le, tizenkilenc perc alatt négy gólt kaptunk, és ezek közül három hetesből született.

Mi se tündököltünk támadásban, semmi kétség, de egy-egy villanás jött Angela Malesteintől, Emily Bölktől és Szucsánszki Zitától is, így tartottuk az előnyt. 5-8-nál hárommal vezettünk, a játékrész hajrájában azonban a hazaiak elkapták a fonalat, és egyenlítettek (9-9). Szöllősi-Zácsik Szandra óriási bombájánál nem volt szerencsénk, a kapufáról a gólvonalra pattant a labda, de egyrészt nem panaszkodhattunk Fortunára az első harminc percben, másfelől így is előnnyel mehettünk a szünetre, miután Márton Gréta lövése utat talált a kapuba (10-11).

A második félidőre megálmodott recept alapján a védekezésünknek ezen a színvonalon kellett maradnia, miközben elöl feljavulnak néhányan, de ezt megvalósítani közel sem tűnt egyszerű feladatnak. Beleerősített a CSM, és Klujber kiállítását is kihasználva 1-0 után először ismét átvette a vezetést (15-14), de Lekics nagyot ment támadásban ebben az időszakban, és ennek köszönhetően nem szakadtunk le. Irányítónk mellé Alicia Stolle zárkózott fel, iszonyatosan fontos gólokat szerzett, s bár a védekezésünk kissé felpuhult az első félidőhöz képest (és a bukarestiek is jóval kevesebbet hibáztak), tartottuk magunkat (20-20).

Neagunak amennyire nem ment az elején, annyira megtalálta a ritmust a folytatásban, és úgy tűnt, ez döntő tényezőként jelentkezik. A meccsen szerzett tizenkettedik találata után először kerültünk kétgólos hátrányba (23-21), és már csak hét perc volt hátra.

Időkérés után fontos lett volna, hogy betaláljunk, de Bölk lövését védte a végig kiválóan teljesítő Davidsen, az újabb Neagu-gól pedig végképp megtörte a csapatot. A meccs képe alapján egyáltalán nem volt benne, hogy az utolsó percekben nem lesz már miért izgulni, de egy tizenegy perces gólcsend megpecsételte a sorsunkat.

Jó ötven percen át nagyon hasonlóan teljesített mindkét csapat, a hajrában azonban a hazaiak támadójátéka nagyon feljavult, és erre nem volt válaszunk. Szűk egy hét múlva az Érd Arénában javíthatunk, és a meccs jelentős része alapján erre meg is van az esély, pláne, hogy ott jó kétezer szurkoló a mieinket támogatja majd.