Az NB I/B-ben szereplő női kézilabda ificsapatunk az első négy fordulóban megmutatta, hogy a felnőttek között is felveszi a versenyt, két hazai mérkőzését egyaránt egy góllal megnyerte. Tette mindezt úgy, hogy kimondottan esélyesként egyszer sem számított, épp ezért az ötödik összecsapásán az esélyesség terhe mindenképp újdonságnak számított. A következő rivális ugyanis a mieinkhez hasonlóan most feljutó Tempo KSE volt, amely még szerzett pont nélkül a tabella utolsó helyén állt.

Különös pikantériát adott a bajnokinak, hogy a Tempo KSE vezetőedzője Kovács Attila, aki egyébiránt évek óta Elek Gábor segítője a felnőtt együttesünknél, illetve rendszeresen tart edzést az ifistáknak is. Vagyis az nem lehetett kérdés, hogy minden játékosunkat pontosan ismeri.

„Kis feszültséget én is éreztem magamban, hiszen két feljutó csapat találkozója mindig mindkettőnek fontos, és úgy éreztem, a céljaink eléréséhez nem engedhetjük meg magunknak, hogy kikapjunk – mondta Simics Judit, az FTC ificsapatának vezetőedzője. – A lányok részéről is volt izgalom, igaz, nekik főleg Kő (Kovács Attila – a szerk.) miatt, de bíztunk benne, hogy a pályán majd nem az dönt, hogy az edző mennyire ismeri az ellenfelet, hanem, hogy a játékosok mennyire tudnak a képességeiknek megfelelően teljesíteni.”

Mint utóbb kiderült, ezzel egyáltalán nincs probléma: az első percek még idegesen teltek ugyan, a kilencedik percben még csak 2-2 állt az eredményjelzőn, ezt követően azonban lehengerlően kézilabdázott a Fradi. Öt perccel később 6-2-nél kellett időt kérnie Kovács Attilának, de csak megfékezni tudta a lendületünket, négynél közelebb jönni nem tudott a vendég fél. Az első félidő utolsó hat percét aztán 5-0-ra hozták fiataljaink, ezzel pedig el is döntötték a győzelem kérdését.

A második játékrészben folyamatosan tovább nőtt a különbség, a Tempo nem tudott mit kezdeni a védekezésünkkel, az ötvenegyedik percben még mindig csak tizenhárom lőtt gólnál járt – mi pedig harmincnál… A hajrában végül a roppant magabiztos előny tudatában kicsit megengedőbbek lettek lányaink, így a lefújás előtti pillanatokban tizenkettőig visszaért riválisunk.

„Nem hittem, hogy ennyire simán tudunk nyerni, sajnáltam Kőt, hiszen a csapata ennél azért jóval többre képes, csak épp az első félidőben bemutatott kiváló védekezésünktől elveszítették a hitüket. Nálunk ráadásul egy kezdősornyi játékos hiányzott ezúttal – igaz, a lányok erejét mutatja, hogy így is győztünk. Örülök, hogy a kicsik, a 2004-es születésű játékosaink is játszhattak, a tizenöt éves Zentai Dorottya például góllal debütált az NB I/B-ben!”

Noha nem most debütált Simon Petra, teljesítménye mindneképp szót érdemel - a tizenötödik születésnapját majd novemberben ünneplő tehetségünk öt akciógólt szerzett a Tempo ellen. Csapatunk a harmadik győzelmével tartja a lépést az élmezőnnyel, az ötödik helyen áll.