Hajrájához ért a csoportkör a Bajnokok Ligájában, így egyre erőteljesebben érződik, hogy a továbbjutásért, a minél jobb pozícióért minden pontnak óriási jelentősége van. Épp ezért, hiába a tavalyról meglévő rossz emlékek a vereségről és még inkább Bíró Blanka súlyos sérüléséről, hiába a hosszú időre kieső kézilabdázóinkon túl Kisfaludy Anett és idei legeredményesebb játékosunk, Klujber Katrin hiányzása, bíztunk benne, hogy ponttal térhetünk haza Franciaországból.

Nem volt azonban könnyű dolgunk, sőt, komoly logisztikai feladatnak tűnt megoldani, hogy csupán egy beállónk, Dragana Cvijics és egy jobbátlövőnk, Alicia Stolle maradt, miközben kettejük közül valakinek Tomori Zsuzsannával kiegészülve a védekezésben is bent kellett lennie.

A hazaiaknál a francia válogatott kapus, Cléopatre Darleux nem volt bevethető, de a korábbi érdi, Julie Foggea sajnos jól helyettesítette őt az első félidőben. Pedig jól kezdtünk, a hatodik percben már 4-1-re vezettünk, főként Andrea Lekicstől jöttek az extra megoldások. Aztán sajnos megakadtunk – a Brest védekezésben messze, kilenc-tíz méterre felléptetett egy-egy játékost, s ettől bizonytalanná, lassúvá vált a labdajáratásunk, sokszor csellel, labdaleütéssel próbálkoztunk, ezekbe pedig jó néhány hiba csúszott. A tizennegyedik percig őriztük a vezetést, de érezhető volt, hogy nem eléggé gördülékeny a támadójátékunk, illetve sajnos a szélről gyengén értékesítettük a helyzeteket. 9-9 után a szünet előtti utolsó tíz percet 5-1-re elveszítettük, vagyis négygólos hátrányban mehettünk a pihenőre (14-10). Hogy maradt még tartalék a csapatban, abban biztosak lehettünk, és abban is reménykedtünk, hogy a tizenöt perc elég ahhoz, hogy Elek Gábor rendezze a sorainkat.

Nem jött jól, hogy a Brest kezdte a második félidőt, s rögtön góllal, de Tomori Zsuzsanna kiállítása se sokat használt. Stolle eredményes játéka viszont annál többet – mínusz ötről visszakapaszkodtunk háromra, és kétszer a kettőért is támadhattunk, ezzel pedig már bőven meccsben lettünk volna, de sajnos előbb a kapufa, majd Foggea fogott ki rajtunk.

Jobb volt azonban az összkép, stabilabbnak tűnt a védekezésünk, és tudtunk végre könnyű gólokat is szerezni, így pedig a bravúr lehetőségét továbbra is őriztük. A negyvenkilencedik percben a közte egyért támadhattunk, de háromszori nekifutásra se tudtuk megtenni ezt a lépcsőfokot (19-17). Közben meg fogyott az idő, és miután a hazaiak egy Jaukovics-bombával „kirobbantak” a gödörből, s ezzel együtt két perc alatt három gólt lőttek, eldőlt a mérkőzés (22-17).

Sajnálhatjuk, mert a második félidőben közel voltunk ahhoz, hogy fordítsunk a mérkőzés menetén, és akkor még ebben az összetételben is ponttal távozhattunk volna Brestből. Így azonban a franciák pontszámban utolértek bennünket, és mert az egymás elleni összevetésben ők a jobbak, az utolsó két körben több pontot kell gyűjtenünk, mint nekik, hogy előttük maradjunk a tabellán.