Ez ilyen idény, soha nem látott körülményekkel és nehézségekkel – ezekkel a mondatokkal találkozunk szinte folyamatosan a világ minden pontján, de a siófoki mérkőzésünk is ugyanerre világított rá. Merthogy mindkét csapat rengeteg problémával küzd, a mieink keretéből négyen, a hazaiakéból még ennél is többen hiányoztak a rangadón, amelyet így Csiszár-Szekeres Klára, Háfra Noémi, Pásztor Noémi és Schatzl Nadine nélkülözése mellett is kötelező volt megnyernünk. Igaz, felsejlett előttünk egy bizonyos esbjergi Bajnokok Ligája-összecsapás, amelyen a mostani Siófokhoz hasonlóan viharvert Ferencváros csodát tett.

Vagyis nem lehetett félvállról venni a találkozót, de bízhattunk benne, hogy a lányaink is emlékeznek a dániai történésekre, és azokból okulva koncentráltan lépnek pályára. Az első két perc így is alakult, a hazaiak lövésig se jutottak el, miközben mi könnyedén szereztük a góljainkat. 2-0 után ébredt ellenfelünk, és nagyjából a tizedik percig élt azzal a lehetőséggel, amit adtunk neki: könnyelműek voltunk (5-5). A folytatás, a következő tíz perc aztán úgy alakult már, ahogyan elképzeltük, egy szinttel jobban védekeztünk, támadójátékban se fékeztünk és fokozatosan léptünk el. 8-1-es sorozatot futottunk, masszív előnyt építettünk, és úgy tűnt, a hazaiak lelkesedése is elfogyott. 20-10-nél már tízzel vezettünk, ráadásul a meccs képe is számunkra volt kedvező, folyamatosan rohanhattunk a megszerzett labdákkal, Márton Gréta csak a lerohanás ziccereket értékesítve szerzett öt gólt. Az első félidő utolsó öt percében viszont a siófoki kapuba beálló tizenöt éves Krasznai Júlia ellopta a showt. A jobbára a serdülő korosztályban szereplő kapus az első négy lövést (amely mind ziccer volt!) egyaránt kivédte, ezzel pedig némileg feltüzelte csapattársait. A szünetre eggyel közelebb ért a Siófok, de ami fontosabb, hogy sikerült végre gólt lőnünk Krasznainak (12-21).

A fordulás után előbb hihetetlen, majd nem sokára már bosszantó volt a fiatal kapus produkciója, merthogy továbbra is hadilábon álltunk a gólszerzéssel, vagy ő védett, vagy a kapufát forgácsoltuk vékonyabbra. Nem apadt az előnyünk így sem, mert a védekezésünk jó volt, illetve Bíró Blanka is jól szállt be, de mégiscsak zavaró volt az elképesztő mennyiségű rontott lövés. Talán fel is paprikázta ez a játékosainkat, mert ha lehet, még szigorúbb lett hátul a falunk, elöl pedig, ha nehezen is, de megtaláltuk a megoldást, s ezzel együtt újra hízott a differencia – egészen húsz gólig (15-35).

És ez azért tekintélyt parancsoló volt. Mert a rengeteg siófoki gond ellenére horvát, dán, két francia és három magyar válogatott kézilabdázó is a hazai tréner rendelkezésére állt.

A végére kicsit kiengedtünk, ezért végül "csak" tizennyolc góllal győztünk Siófokon.