Kevesen hitték volna az Európa-bajnokság előtt, hogy az utolsó középdöntős mérkőzésünkön lesz még matematikai esélyünk a továbbjutásra, de ha már az eddigi kiváló szerepléssel kiharcoltuk ezt magunknak, akkor természetesen megjött az étvágy, és bőszen számolgattuk a számunkra megfelelő kombinációkat. Aki így tett, hamar eljuthatott addig, hogy ez szinte reménytelen vállalkozás – a papírformának megfelelő németek elleni holland pontszerzést alapul véve a csoport harmadik helyéért tizeneggyel, az elődöntőért pedig tizenkilenccel kellett volna legyőznünk Romániát…

Így a kezdés előtt inkább a „sima” győzelemre koncentrálhattunk, azt követően negyed órával pedig már mással nem is kellett foglalkozni, miután öt gólos hátrányba kerültünk. Hihetetlenül gyengén védekeztünk, és elképesztően bosszantó volt, hogy a kétség nélkül a világ legjobb három játékosa közé tartozó Cristina Neaguval nem tudtunk mit kezdeni. Jobbról, balról és középről is átlőtte a falunkat, próbálkoztunk emberfogással vele szemben, de egyetlen (meggyőződés nélküli) elzárással lerázta magáról az őrzőjét, ráadásul ezzel tempóelőnybe került és ezt kihasználva már könnyedén játszotta le a 186 centiméter magas beállóval, Crina Pinteával a kialakuló kettő-kettő elleni szituációt.

Bízhattunk benne, hogy a románok veszítenek a lendületükből, hiszen huszonnégy óra sem telt el a legutóbbi összecsapásuk óta (a spanyolokat verték nagy küzdelemben 27-25-re), és szerencsére ez a játékrész hajrájára be is következett. Ennek köszönhetően mínusz ötről (6-11) visszakapaszkodtunk és a 29. percben egyenlíteni tudtunk (15-15). Az első félidő őrült mivoltát kiválóan mutatja, hogy ezt követően még négy gól esett – egyenlő eloszlásban – a lefújásig (17-17).

A vélt (avagy tetszés szerint: remélt) erőállapotokat figyelembe véve úgy okoskodhattunk, ha a második félidő első felében közel maradunk a románokhoz, akkor a hajrára jók lehetünk. Aztán mire elértünk a negyvenedik percig, már azt mondtuk, dehogy akarunk közel maradni, távolodni akarunk, hiszen Kiss Éva parádés védései után magunkhoz ragadtuk a vezetést! 20-20-ról ötöt lőttünk zsinórban, ebben a periódusban minden bejött nekünk, miközben hátul a kapusunk Pinteával az élen a legtöbb románt az őrületbe kergette. 25-20-nál épp csak felmerült volna, hogy még hatra vagyunk a tizenegytől (ami a továbbjutáshoz kellett volna, ugye), mikor Románia újra lendületbe jött, és 4-0-s rohammal visszajött a meccsbe. Az utolsó tíz percre ugyanakkor Kovacsics Anikó gyönyörű egyéni megmozdulásának köszönhetően ezzel együtt is plusz kettővel (27-25) mehettünk.

Egy volt még az előnyünkből, amikor Neagu látszólag rendkívül súlyos térdsérülést szenvedett és le kellett cserélni, de csapata így is egyenlíteni tudott. Szélsőink viszont brillíroztak ma is, Lukács Viktória hiba nélkül lőtt ötöt, Schatzl Nadine egyet rontva hatot, és a góljaikkal a véghajrában is tartani tudtuk az előnyünket. Egy perccel a vége előtt kettő gólunk és egy labdánk volt még - utóbbit eladtuk, de a fórból már nem engedtünk! Őrült meccsen, öt gólos hátrányból felállva, majd öt gólos vezetést majdnem leadva győztünk végül 31-29-re.

Az Európa-bajnokság ezzel véget ért a magyar női kézilabda-válogatott számára, így összességében nyugodtan megállapíthatjuk, hogy messze nem várhattunk ennyit az Eb előtt a rengeteg hiányzóval elutazó csapattól. Hat mérkőzésből négyet megnyertünk, legyőztük Spanyolországot, Horvátországot, Németországot és Romániát is - az pedig már csak a körbeverések szeszélyének tudható be, hogy ezzel sem jutottunk el Párizsig, vagyis a legjobb hatig.

A magyar válogatott a mérkőzést követően az öltözőben tánccal ünnepelte a sikert, ezt ITT, AZ FTC_KEZILABDA INSTAGRAM OLDALON nézhetik meg.

NŐI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, FRANCIAORSZÁG
KÖZÉPDÖNTŐ, 3. FORDULÓ
2. CSOPORT
MAGYARORSZÁG–ROMÁNIA 31–29 (17–17)
Nancy, 2600 néző. V: M. Bennani, S. Bennani (svédek)
MAGYARORSZÁG: Bíró B. – Lukács V. 5, Kovacsics 5, Planéta 1, Szabó L., Háfra N. 6, Schatzl Nadine 6.
Csere: Kiss É. (kapus), Kovács A. 4 (3), Tóvizi 2, Tóth G., Lakatos 2, Pálos-Bognár.
Szövetségi kapitány: Kim Rasmussen
ROMÁNIA: Dumanska – Chiper 1, Laslo 3, Buceschi 4 (1), Pintea 7, Neagu 9 (1), Florica 1. Csere: Dedu (kapus), Perianu, Udristioiu, Ardean-Elisei 2 (1), Bacaoanu, Geiger, Dragut 2. Szövetségi kapitány: Ambros Martín
Az eredmény alakulása. 4. p.: 1–3. 12. p.: 5–9. 17. p.: 9–13. 22. p.: 12–13. 29. p.: 15–15. 36. p.: 20–20. 42. p.: 25–20. 45. p.: 26–21. 49. p.: 26–25. 54. p.: 29–27. 57. p.: 30–29.
Kiállítások: 8, ill. 4 perc
Hétméteresek: 5/3, ill. 7/3
Kim Rasmussen: „Szerettük volna erősen befejezni az Eb-t, a megfelelő hozzáállás fontos volt a románok ellen. Ambros, újra egy nagy csatát vívtunk egymás ellen – kezdte Kim Rasmussen a sajtótájékoztatót, majd kitért Cristina Neagu sajnálatos sérülésére, és a szerinte ebből következő változások szükségességére. – Boldog vagyok a győzelem miatt, de rendkívül szomorú is azért, ami Neaguval történt. Ez olyan téma, amiről számos edzővel, így Ambrosszal, Olivier Krumbholzcal, Helle Thomsennel és Klavs Bruun Jörgensennel is beszéltem korábban. Az EHF segítségére van szükségünk! Nem szeretnénk megmondani, pontosan mit tegyenek, de valamit csinálni kell annak érdekében, hogy jobban megóvjuk a játékosok egészségét. Minden alkalommal, amikor hivatalos válogatott hét van, előtte nemzetközi kupameccseket rendeznek. Hat héten keresztül minden csapat rengeteget utazik, ez fizikailag és mentálisan is nagyon megterhelő. Miután hazatérnek, egyből mennek a válogatotthoz. Természetesen a szövetségi kapitányok sem tehetik meg, hogy három-négy nap pihenőt adjanak a játékosoknak, mert eredményeket kell felmutatnunk, különben megköszönik a munkánkat. Remélem, az EHF meghallja a szavunkat, és jobb szervezéssel segíteni fogja a válogatottak munkáját, hogy megóvhassuk a játékosokat. Nem kell drasztikus átalakításra gondolni, csak hogy a válogatott összetartások előtt ne kelljen nemzetközi kupameccseket játszani, esetleg Oroszországba, vagy más távoli helyre elutazni, hanem legyen a játékosoknak egy szabad hétvégéjük, amelyen kicsit pihenhetnek. Ezáltal a kapitányoknak is megadva az esélyt, hogy kicsit lazábban kezdhessék el a munkát a nemzeti együtteseknél. A mostani rendszerben egyesével kinyírjuk a legjobb játékosokat. Nekem is öt-hat sérültem van otthon, most pedig éppen Neagu dőlt ki. Mindannyiunk érdeke, hogy a legjobbakat láthassuk a csapatokban egy ilyen tornán. Ehhez azonban egy kis segítségre van szükségünk!”