Az előjelek nem sok jót ígértek női kézilabdacsapatunk szezonbeli utolsó Bajnokok Ligája-csoportmérkőzése előtt… Bíró Blanka és Csiszár-Szekeres Klára eleve nem állt a csapat rendelkezésére az elmúlt időszakban, de a héten a bajaink csak sokasodtak. Janurik Kinga térde nehezen bírta a szerda, szombat, hétfő ritmust és főképp a Bajnokok Ligájában előírt pályaborítást, miként Háfra Noémi és Pásztor Noémi is erős derékfájással küzdött, s edzéseket is hagyott ki, de ők legalább tudták vállalni a szombati összecsapást. Nem úgy Schatzl Nadine és Klujber Katrin – előbbi orra az edzésen egy szerencsétlen ütközés következtében eltört még csütörtökön, utóbbi pedig Oroszországban, a pénteki edzésen sérült meg.

Mindezek ismeretében a tisztes helytállás lehetett a cél, bár az esélyeinken némileg javított, hogy a hazaiaknál Anna Vjahireva nem volt egészséges. Minden nehézségünk ellenére jól kezdtük a meccset, mi lőttük az első két gólt, igaz, a Rosztov-Don gyorsan egyenlített.

A védekezésünk állta a sarat ezzel együtt is, az orosz vezetést az első gyors indításból szerzett gól hozta meg. Alicia Stolle hirtelen kettős terhelést kapott, ő próbálta először Klujbert pótolni, de nem sikerültek jól az első megoldásai, rendre kipörgött a kezéből a labda, ezért már negyed óra után jött a helyére Tóth Nikolett. Kevesebb lett ezzel elöl a hiba, hátul pedig Alicia vezérletével hasonlóan stabil volt a falunk, mint a két Vipers elleni meccsen. Megfékeztük a rosztovi támadásokat, Janurik Kinga ezúttal is megfogott jó néhány labdát és őriztük az előnyt. Komoly meglepetés volt az előzmények ismeretében, de 6-9-nél már a négygólos vezetésért támadhattunk! Sajnos Kisfaludy Anett a kapufát találta el, a hazaiak meg éltek a lehetőséggel, kihasználták a játékvezetők által kínált többletlehetőséget is, és egyre zárkóztak.

Igazán elkeserítő volt a macedón játékvezetők ténykedése, mert iszonyatosan nagyot harcolt a megtépázott csapatunk, és amikor kicsit is eltávolodhattunk volna ellenfelünktől, akkor folyamatosan minket sújtottak a döntéseik.

Így is kiválóan tartottuk azonban magunkat, és főként Angela Malestein és Emily Bölk góljainak köszönhetően a szünetben döntetlenre álltunk (12-12).

A fordulás után álmosabban védekeztünk, a Rosztov könnyen szerezte a góljait, de Bölk és Malestein parádéja továbbra is meccsben tartotta a mieinket – kétgólos hátrányból fordítottunk (17-18). Nem sokáig élvezhettük a vezetést, ráadásul tizenkilenc lőtt gólnál nagyon leragadtunk, háromra távolodtak az oroszok, úgyhogy nagyon kellettek az újabb Janurik-bravúrok ahhoz, hogy továbbra is tartsuk magunkat. Hihetetlen tartás volt a játékosainkban, Elek Gábor meg kínjában nevetett a játékvezetői ítéleteken – hogy Zaadi nyugodtan léphetett négyet, ötöt is, hogy egyszer sem játszhattunk emberelőnyben a hatvan perc alatt, hogy a vétlen fejre ütés nálunk kiállítást, ott csak továbbot ért.

Az 58. percre fordulva dőlt el a mérkőzés, háromra nőtt ekkor a hazai fór, innen pedig nem lehetett már visszakapaszkodni, de így is több volt ez a meccs, mint amit a Bíró, Csiszár-Szekeres, Háfra, Klujber és Schatzl nélkül felálló csapatunktól remélhettünk.

Véget ért a csoportkör, amelyet a Ferencváros a negyedik helyen zárt. A következő körben, az első egyenes kieséses párharcban a Buducnost ellen folytatjuk.