Egy meccs, egy extra teljesítmény, egy győzelem, ami átszakítja a gátakat, amitől végre megjön a lendület – ez kellene már nagyon női kézilabdacsapatunknak. És azt reméltük, hogy a papíron a mieinknél gyengébb, de a múlt hétvégén a Vipers legyőzésével komoly meglepetést hozó Podravka ellen ez végre megjöhet. Pláne hazai pályán, a csapat mellett töretlenül kitartó szurkolóink támogatását élvezve…

Ehhez képest azonban az első félidő küzdős, elszánt, ugyanakkor szenvedős kézilabdát hozott. Nem kezdtünk jól, vagyis látszólag a horvátok védekezése volt nagyon kellemetlen és pörgős, miközben amúgy a helyzetkihasználásunk sem volt épp tökéletes. Kapufák és mellé lőtt hetes is borzolta az idegeket, ráadásul Bíró Blanka első néhány védése után nem találta el az irányokat, így csak üldöztük a Podravkát. Nem épp így néztek ki a meccsel kapcsolatos elképzeléseink, de tény, az első félidőben egyszer sem sikerült előnybe kerülnünk, ehhez képest viszont pozitív, hogy a játékrész végére eltüntettük a háromgólos hátrányt, és döntetlennél mehettünk pihenni. A félidő krónikájához tartozik, hogy a huszonkilencedik percben megkapta a harmadik kiállítását a vendégek csapatkapitánya, a 185 centis beálló, Dragiac Dzono – bár a piros lap Siófokon és a Metz ellen sem hozott szerencsét.

A fordulás után tehát nagyjából kezdődött elölről minden, de szerencsére legalább Háfra-góllal, vagyis végre valahára megszereztük a vezetést. Nehéz időszak volt pedig, mert a második félidő első hét percében két kiállítás is nehezítette az életünket, a Podravka meg elővette a Vipers-ölő nyitott védekezését. Komoly taktikai csata dúlt: a nyitottat látva Elek Gábor időt kért, hogy elővezesse az ellenszert, mire a horvátok rögtön visszaálltak hatos falra. Nem tudta ezzel megzavarni a mieinket Zlatko Saracevic, lányaink látványosan és kreatívan játszottak, a helyzeteket pedig könyörtelenül kihasználták. Klivinyi Kinga hozott tőle rég látott formát, s nem elsősorban a gólokban mutatkozott ez meg, hanem az előnyszerzésekben és a (gól)passzokban. A lendülete aztán átragadt előbb Kovacsics Anikóra és Klujber Katrinra, majd Danick Snelderre, kisvártatva a szélsőinkre is, állva hagytuk a horvátokat és végül mindenki extázisban kézilabdázott.

Átszakadt a gát.

Végre - és 21-21 után jó kilenc perc alatt 8-1-es rohamot mentünk, amivel hozzávetőlegesen eldöntöttük a legfontosabb kérdést. Ezek után még az is belefért, hogy az utolsó tíz perc egy árnyalattal haloványabb lett, mert a Podravkának már csak a kozmetikázásra volt esélye. Elképesztően fontos győzelem ez, még akkor is, ha néhány héttel ezelőtt mindenki papírforma-sikerként vizionálta a horvát bajnok elleni összecsapást. A lányok küzdöttek, ha kellett, harcoltak, ha másként nem ment, és megszerezték a Ferencváros első pontjait az idei Bajnokok Ligája-kiírásban.