Hétfőn elkezdte a felkészülést az olimpiára a magyar női kézilabda-válogatott, amelynek keretében ott van a Ferencváros tizenkilenc éves irányítója, Simon Petra is. Tehetségünk számára különlegesen alakult az elmúlt időszak, hiszen a sikerrel, bajnoki címmel és kupagyőzelemmel zárt idény után várt rá az érettségi, amelyet épp csak befejezett az edzőtábor kezdete előtt.

Sikerült letenni a tankönyveket és fejben újra a kézilabdát helyezni előtérbe?
Kicsit fura még, hogy nem tanulok, amikor épp pihenő van… – mondta Simon Petra. – Pénteken végeztem az érettségivel, úgyhogy nagyjából három napom volt átgondolni, hogy na, most mizu. De amúgy most már jó itt lenni, és elfoglalom magam a szabadidőben is, hoztam magammal könyvet, épp a Mostoha sorsok című bűnügyi krimit olvasom, de mindenevő vagyok könyvek terén, szoktam például életfilozófiai könyveket is olvasni. Szóval összességében jó, hogy az érettségi okozta teher nincs már rajtam, hogy nem az villog előttem, hogy mit kell még megtanulni, hanem csak a kézilabdára fókuszálhatok.

Elégedett vagy az eredményekkel?
Összességében igen, minden ötös lett, de azt még nem tudom biztosan, hogy melyik szakhoz lesz elég a pontom, egyetemenként eltér a számítás is, szóval majd meglátjuk.

Mi volt a legnehezebb számodra?
Az emelt töri! Null-huszonnégy töriztem, de minden évszámot tudtam időszámításunk előttől napjainkig, sőt, most is tudom mindet, akár bele is kérdezhetsz…

A színötös érettségi elég bizonyíték, váltsunk inkább a kézilabdára. Mennyire érzed magad kifacsarva ilyen időszakkal a hátad mögött?
Egyáltalán nem, fizikailag teljesen jó állapotban érzem magam, kemény egyéni felkészülést toltunk az előző hetekben, sok volt a futás és a kondi is, tényleg úgy érzem, hogy van bennem erő. Mentálisan pedig felszabadultnak érzem magam, mert bár voltak nehéz részek, a szóbeli érettségi után, sőt, már akkor, amikor a nehezebb részén túl voltam, kifújtam a levegőt, hogy megvagyok, kész vagyok.

Megvan már benned a drukk, hogy ez most nem egy átlagos válogatott edzőtábor, hanem olimpiai felkészülés?
Nem gondoltam még bele abba, hogy ez most több mint egy nyári felkészülés, amit az utánpótlásversenyeknél megszoktam.  Azon viszont gondolkodtam már, hogy amikor közeledünk az eseményhez, egyre nő majd a nyomás, a teher, a tét. Persze, ez mind akkor igaz csak, ha beférek majd a tizennégyes keretbe.

Izgulsz emiatt?
Nem, nem különösebben, inkább úgy vagyok vele, hogy mindent megteszek, hogy rajtam ne múljon semmi. Szeretnék ott lenni az olimpián, ez a célom, ezért dolgozom, de tudom, hogy ha esetleg most nem utazhatok, akkor is lesz még lehetőségem később.