Tizenegy év után rendezte meg újra a Magyar Kézilabda Szövetség a Szuperkupát, amelyben női kézilabdacsapatunk a Győri Audi ETO KC-val találkozott. Az elmúlt évtized alapján szokatlan, hogy az idény első összecsapása rögtön a legnagyobb riválisok közt zajlik, ezért ebből a szempontból is érdekes mérkőzésre számíthattunk. Volt hiányzó itt is, ott is, egyik fél se tudhat maga mögött zavartalan felkészülést – alighanem emiatt is rakott a kezdőbe mindkét edző csupa „régi arcot”, egyedül a mieink kapujában volt újonc az első perctől kezdve a pályán.

Jól is kezdett Anna Kristensen, két lövést is hatástalanított, a túloldalon pedig Klujber Katrin megkezdte a gólgyártást. Az első gólunk után nem nagyon tudtunk végigvinni támadást, a játékvezetők kétszer is elvették a labdát, miután úgy látták, hogy valaki megsértette a kapuelőteret. Fordított az ETO, emberhátrányba is kerültünk, de viszonylag jól átvészeltük ezt az időszakot, 4-2-es hátrányból egyenlítettünk, és tartottuk a lépést. Érdekesség, hogy az első nyolc gólunkat nyolc különböző játékos szerezte, később az előző idény legjobbjának megválasztott Simon Petra lett az első duplázónk. Olykor kimondottan tetszetős volt a támadójátékunk, szét tudtuk szedni a győri falat, nagyobb nehézséget okozott a helyzetek értékesítése.

Győri vezetés mellett folyt a meccs, de közel voltunk, és kicsit jobb koncentrációval úgy tűnt, jöhetne fordulat. Mínusz kettőről többször is egyenlítettünk, a fordítás azonban csak nem akart összejönni, mígnem a huszonhetedik percben Vilde Ingstad góljával megtört ez a sorozat. Sokáig nem örülhettünk neki, de jelezte ez a fordítás is, hogy szoros a küzdelem. A játékrész hajrájában úgy tűnt, ellenfelünk elcserélte magát, de a videózás során viszont nem találtak olyan felvételt, amelyen látszott volna a pillanat, ezért elmaradt a kiállítás. Sajnos a játékrész végéig a Fradi-gól is, az ETO pedig betalált, így minimális hátrányból várhattuk a folytatást (14-13).

Veszítettünk a ritmusból a második félidőre, lassabb, pontatlanabb volt a játékunk, ezért a helyzetek se jöttek úgy, mint addig, ezért minden lövést meg kellett becsülni. Ingstad zárkózott Simon mellé, Elizabeth Omoregie parádés bejátszása után a negyedik gólja egyenlítést ért (16-16), és nagyon sajnálhattuk, hogy a következő támadásból nem lett meg a vezetés is. Ehelyett kiállítás, kihagyott hetes következett, és sajnos három győri találat, amivel a meccs során először nőtt háromra a különbség (19-16).

Nagyon kellett volna a ritmusváltás az utolsó tizenöt percre, de sajnos érezhető volt, hogy nincs még csúcsformában a csapat, nem tudtunk megújulni, a nehezen kiharcolt helyzetekben pedig bántó hibákat vétettünk. Már az első félidőben is próbálkoztunk hét támadóval, és ebben a periódusban is ez következett, de nem hozott előrelépést, sőt, a bosszantó hibák után üres kapus gólokkal büntetett az ETO.

Utolsó időkérését is kihasználta Jesper Jensen, gólt is lőttünk ezt követően, de innentől hátul is extra kellett volna, hogy ledolgozzuk az ekkorra kialakult ötgólos differenciát. Gólra gól jött, majd Kristensen védése után Simon gyors gólja reményt adott. Irányítónk tudott még feljebb kapcsolni egyet, a padról érkezve még kétszer megoldotta önmaga a támadást, ezzel egyszer kettőre is kapaszkodtunk, de aztán sajnos betalált az ETO is.

Harcolt a csapat, de túl sok volt az elrontott ziccer, és kevés a jó egyéni teljesítmény, ami persze érthető augusztus végén, a Győr legyőzéséhez viszont nem volt elég. Összességében jó képet kaphattunk a csapatról, számos biztató momentum volt, és ha a következő hetekben sikerül megtenni a következő egy-két lépést a csapatépítésben, akkor sok örömünk lehet majd az idény során.

A bajnokság együttesünk számára szerdán, szeptember 2-án kezdődik, a Budaörs érkezik 18 órakor a Népligetbe.