A CSM Bucuresti ellen lépett pályára női kézilabdacsapatunk vasárnap délután a Bajnokok Ligája-csoportkör második fordulójában, ám ezúttal nem a megszokott helyszínen, hanem felújítás miatt ideiglenesen használt Dinamo Arénában. Nem telt meg a csarnok, de így is feszült meccshangulat fogadta a csapatokat – és amikor épp elhalkult a hazaiak által megszólaltatott ezernyi kürt, komoly erőt adott a mintegy hatvan fradista szurkolása.

Meg is volt a tűz a lányok szemében, már az első támadásoknál hergelték magukat és egymást, tisztán látszott, hogy milyen szándékkal érkezett a csapat Bukarestbe. Ez persze önmagában még nem lehetett elég, hiszen a hozzánk hasonlóan a FINAL4-t megcélzó CSM váratlan ikasti vereséggel kezdte a sorozatot, vagyis mindkét fél az első pontjaiért küzdött. Hasonlóan az egy héttel ezelőtti mérkőzéshez, a támadójátékkal lehettünk előbb elégedettek, gördülékeny támadásokat vezettünk, többször is megtaláltuk a rést a tavalyról jól ismert Valerija Maszlova körül, de a gyors középkezdésekkel is hatékonyak voltunk. Sajnos több is lehetett utóbbiból, mert a bukarestiek is a mieinkkel egyforma ritmusban termelték a gólokat.  9-8-ig fej-fej mellett haladtak a csapatok, az előny is fordult néhányszor, ám ekkor mintegy kilenc percen át megóvtuk a kapunkat, akadt jó védekezés és Glauser-védés is megoldásként, közben pedig négyszer betaláltunk (9-12). Szépen alakult az első félidő második fele, a hazaiaktól – ahogy várhattuk – Elizabeth Omoregie jelentette a fő gondot, hatszor volt eredményes harminc perc alatt, de Klujber Katrin is csak eggyel maradt el tőle. 14-10-nél már néggyel vezettünk, és bár a szünetre kettőre olvadt, nem lehettünk elégedetlenek az addigiakkal.

Márton Gréta gólja, valamint Mette Tranborg nagyon könnyű síppal fújt kiállítása nyitotta a második félidőt, és utóbbi sajnos okozott is némi zavart, aminek következtében úgy tűnt, nem az a következő periódus kérdése, hogy négy fölé tudjuk-e hizlalni a fórt, hanem hogy megőrizzük-e. Emily Vogel a legjobbkor kapta el a fonalat, öt gólt lőtt nyolc perc leforgása alatt az egyébként sajnos formába lendülő Gabriela Moreschinek. A hazaiak ezzel együtt is ledolgozták a hátrányukat (21-21), vagyis pontosan olyan éles végjátékra volt kilátás, mint amilyenre számítottunk.

Bíztunk benne, hogy ezt mi bírjuk majd jobban, de sajnos két elrontott támadás után ismét átvette a vezetést a CSM, és úgy tűnt, ezt a lendületet magukkal is viszik a végéig (26-24). Dmitrijeva tudott még nálunk pluszt hozni, kapaszkodtunk, de nem volt elég csak gólt lőni, hátul is kellett a jó teljesítmény. Végre megszűrtünk egy hazai támadást, a túloldalon pedig Malestein a hosszú alsóba lőtt (28-28). Idegőrlő és hullámzó volt a játék képe, a mi két gólunkra két hazai jött, majd hiába kerültünk emberelőnybe az utolsó bő másfél percre, eladtuk a labdát, így szinte lehetetlen helyzetbe kerültünk.

Nem történt már csoda a végéig, vagyis pont nélkül maradtunk a második fordulóban is, ami azért különösen bosszantó, mert ugyanúgy, ahogy az első fordulóban, ezúttal is úgy érezhetjük, hogy maradt ebben a találkozóban.