A céloknak megfelelő teljesítménnyel zárta női kézilabdacsapatunk a Bajnokok Ligája-csoportkör első felét, hat győzelmének köszönhetően a Team Esbjerggel egyenlő pontszámmal állt a tabella élén. Vasárnap koradélután aztán a második kör is elkezdőtött, amikor együttesünk épp a dánokat fogadta a teltházas Érd Arénában.

A csoport legerősebbnek tűnő riválisa ellen nem várt könnyű feladat a csapatra, különösen úgy, hogy a Dániában megsérült Simon Petra nem lehetett a keret tagja, s bár Vilde Ingstad ott volt, ő sem játszhatott.

Henny Reistad megfékezése mindig kulcskérdés, amikor pályán van, épp ezért tűnt baljós jelnek, hogy az első két dán gólt ő jegyezte, igaz, volt rá válaszunk, különösen Klujber Katrin dinamikus játéka volt biztató. 1-0-nál, illetve 6-5-nél vezettünk, a kettő között és ezt követően viszont végig a vendégek álltak jobban, és valamelyest talán a játékuk is gördülékenyebb volt. A játékrész közepén elvesztettük a ritmust, támadásban egyre nehezebben jöttek a helyzetek, a kiszorított szögből érkező lövések pedig nem jártak sikerrel. Nőtt a különbség, három, majd négy gól volt már az esbjergi előny, és nagyon figyelni kellett, hogy kezelhető maradjon a differencia. Az ősz jelentős részét briliáns formában lehozó Anna Kristensen helyére ekkor állt a kapuba Böde-Bíró Blanka, és be is jött a csere, védte Reistad hetesét is többek között, ez pedig természetesen nagyon sokat tett hozzá ahhoz, hogy zárkóztunk a szünetig. Az utolsó fél percben az egyenlítésért támadtunk, és bár ez nem jött össze, az első félidő képe alapján a 13-14-es állás inkább volt pozitív, mint negatív.

A védekezésünk messze jobban festett, mint egy hete, sokkal több volt a mélységi mozgás, ezzel pedig sikerült meg-megakasztani a dánokat. A pálya közepén legalábbis mindenképp, de balszélre sok labda ment ki ebben a periódusban, és sajnos Elin Hansson nem is hibázott, tíz perc alatt ötször volt eredményes. Elöl nagyon hiányzott Simon Petra játéka, mert Elizabeth Omoregie-n kívül kevés játékos tudott ritmuselőnyt szerezni, nehezen alakítottunk ki helyzeteket. De a csapat óriásit küzdött, és ez sokszor átlendített már a nehézségeken.

Egy-két gólos Esbjerg-előny volt a jellemző a szünet után, de többször egyenlítettünk is, sőt, a negyvenötödik percben hetest lőhettünk azért, hogy átvegyük a vezetést. Bosszankodhattunk, mert Klujber Katrin és Angela Malestein után Michala Möller is hibázott a vonalról, a túloldalon pedig Kindberg betalált 21-22).

Hét a hatra váltottak a vendégek, és sajnos ezzel eredményes volt, miközben nekünk csak periódusokban működött gördülékenyen a támadójátékunk – kilenc perccel a vége előtt megint mínusz háromról kellett kapaszkodni. Jesper Jensen időkérése után Emily Vogel gólt lőtt, de innen extra kellett volna a fordításhoz, és sajnos az Esbjerg nagyon biztos kézzel bánt a támadásaival. A szerencsével se állt hadilábon, ebben a periódusban két védés után is hozzájuk pattant a labda, és el is dőlt a mérkőzés sajnos. Így végül néggyel, 32-28-ra győztek a dánok.

Nagyon sokat lépett előre a csapat a dániai mérkőzéshez képest, talán épp az őszt bombaformában végigjátszó Simon Petra hiányzott ahhoz, hogy azt a plusz egy lépést megtegyük, amely a győzelemhez kellett volna, de nem sikerült pontot szerezni.

Az őszi szereplést ettől még nem nagyon érheti kritika, hiszen a BL-csoportunk második helyéről várjuk majd a januári folytatást – és ami a legfontosabb, a saját kezünkben van a sorsunk a közvetlen továbbjutást jelentő helyekért folytatott harcban.