„Isten, haza, Ferencváros!” – írta drapériájára a Fradi-tábor, s vallják milliók oly rég a sorrendet, amely meghatározza a fradista emberek gondolkodását. Manapság pedig üzenetnek sem utolsó, a második, a haza legalábbis mindenképp aktuális – a Ferencvároson kívül ugyanis kevés olyan csapat található a honi kézilabdás élmezőnyben, amely a ma sikerei mellett a jövőre, a magyar kézilabda jövőjére is gondolna.

Az FTC-Rail Cargo Hungaria – Győri Audi ETO Bajnokok Ligája-mérkőzésen például a minden fronton címvédő győrieknél kettő magyar, a 32 éves Bódi Bernadett, valamint a 35 esztendős Görbicz Anita kapott helyet a kezdőben, míg ezzel szemben a Fradi keretében összesen egy külföldi, Nerea Pena volt megtalálható. Ráadásul nálunk a betegséggel, lázzal küszködő klasszis csapatkapitányunk, Kovacsics Anikó nem is segíthetett.

Ennek ellenére jó negyed órán át főként Háfra Noémi parádés góljaival tartottuk a lépést a Győrrel – aztán neki lódultunk, és néggyel elhúztunk. Szinte hihetetlen volt: a hangulat és a lányok teljesítménye is. Bíró Blanka ziccereket fogott, Klujber Katrin hátul labdát szerzett Crina Pinteán, Schatzl Nadine kiválóan használta ki a helyzeteit, Nerea Pena pedig Kovacsics Anikó hiányában vezér volt. Csodálatos percek voltak, amelyekre végtelenül büszkék lehetünk. Még akkor is, ha ritmust váltott a Győr és 3-0-s sorozattal zárkózott, miközben mi teljesen logikusan próbáltuk lassítani a játékot, elvégre a keretünk mélysége a belső posztokon szinte összehasonlíthatatlanul kisebb a vendégekéhez képest.

Azt kívántuk, bárcsak harminc percig tartana a meccs, ha már a lehetőségek ennyire egyenlőtlenek, de erre itt nem volt sansz, pedig ebben az esetben óriási ünneplés lehetett volna, ugyanis 16-15-ös Fradi-előnnyel mehettünk a szünetre.

Aztán, amikor Klujber Katrin úgy bombázott az ellenfél üresen maradt kapujába a saját kilenceséről, mint nyáron, a junior világbajnokságon tette, azon kezdtünk töprengeni, vajon a csodálatosan küzdő és egyszerre világszínvonalon kézilabdázó „gyerekeink” meddig bírják majd szuflával. Merthogy vezettünk továbbra is (42. perc, 22-21)! Sajnos Kiss Éva fájdalmasan jól szállt be a kispadról, sorra fogta a labdákat, és újra közelebb hozta az ETO-t.

A védekezésünk ugyanakkor állta a sarat - Horváth Dóra blokkolt és verekedett, Blani fogta a ziccereket, és egészen a véghajráig vezetni tudtunk. Emberfeletti küzdelem volt, amelyben valaki újra és újra lökött egyet a csapaton. Benne volt a győzelem esélye, három és fél perccel a lefújás előtt támadtunk a közte kettőért! Közben Kovacsics egyetlen másodpercre sem állt be, de mindenkihez volt egy jó szava, egy bátorító pacsija, vagyis a padon is kapitány volt. Nem sikerült kettővel elhúznunk, ellenben egyenlített az ETO, az utolsó kettő percre azonban így is 31-30-cal fordultunk. Talpon volt kétezer Fradi-szurkoló és teli torokból zengte, hogy „Szívünk zöld-fehér, mindennél többet ér!”. Hetesből egyenlített a Győr, vagyis egy perccel a vége előtt döntetlennél támadhattunk - és KLUJBER KATRIN gólt szerzett.

Maradt még viszont ideje a Győrnek és újra kiegyenlített, 32-32-nél, hat másodperccel a vége előtt időt kért Elek Gábor. Nem volt már több benne, csak egy időn túli szabaddobás, de ezzel együtt is óriási büszkeség lehet minden fradista szívében! Szenzációs meccset játszottak lányaink és bravúros pontot szereztek a Győr ellen!