Bajnoki főpróbát tartott női kézilabdacsapatunk pénteken délután a Népligetben a legutóbbi BL-győztes Győri ETO ellen – vagyis ennél komolyabb erőfelmérőt nem igazán lehetett volna összehozni a felkszülés zárásaként. Ahogyan a két fél győri találkozóján (34-31), úgy most is voltak hiányzók, nálunk Alicia Stolle, a vendégeknél pedig Puhalák Szidónia, Görbicz Anita és Stine Bredal Oftedal nem léphetett pályára.

Mi kezdtünk jobban, dinamikusabban és pontosabban, de az első percekben a Győr egyenlíteni tudott, mígnem szépen lassan növeltük az előnyünket. Háfra Noémi, Kovacsics Anikó és Schatzl Nadine volt a legaktívabb a mieink közül, de a védekezés érdemelt leginkább dicséretet, na meg a hatos falunk mögött remekül védő Bíró Blanka. A 14. percben Danyi Gábor segítője, Görbicz Anita kért időt, amikor az addigi legnagyobb, négy gólos előny alakult ki (9-5). Picit megakasztotta ezzel a lendületünket, emberelőnyben sem sikerült gólt szereznünk, pedig háromszor is esélyünk volt rá, hogy növeljük a különbséget. A vendégek se találtak azonban a kapunkba, vagyis jó darabig befagyott az eredmény. Aztán újra mi találtuk meg a kulcsot a gólhoz, és mert a védekezésünk továbbra is parádés volt, szépen lassan öt gólra távolodtunk (12-7). Mindkét edző forgatta a játékosait, és nemcsak a lejátszott percek alapján, tehát ez már nem az a meccs volt, ahol csak a terhelés volt a lényeg. Nagy nehezen kikecmergett a gödörből az ETO, így a hajrában visszakapaszkodott, de így is négygólos vezetéssel mehettünk szünetre – s ami extrának számít, csupán kilenc kapott góllal (13-9)!

Első gól a miénk volt a térfélcsere után, de a Győr látszólag más ritmusban jött ki, keményebben védekezett, Solberg is bravúrokkal kezdett – csakhogy nálunk meg Janurik Kinga folytatta ott, ahol Bíró abbahagyta, és így nyolc perc alatt megint csak egy gólt kaptunk (17-10). Nem igazán tudott mit kezdeni a falunkkal az ETO, vagy ha mégis helyzetbe került, a kapusaink hoztak rengeteg bravúrt. Vártuk, hogy kicsit majd megint gödörbe kerülünk, netán a vendégek találnak megoldást, de ahogy telt az idő, a különbség egyáltalán nem csökkent, sőt, hét, nyolc, majd kilenc gólosra is nőtt.

A játék képe a hajrára is hasonló maradt, annyi különbséggel, hogy amint eldőlt a meccs, a mieink felszabadultan, lazán kézilabdáztak tovább. 24-16-ra győztünk végül, s még ha edzőmeccsen is, ez óriási fegyvertény. Pontot vagy továbbjutást nem ért természetesen, de a játékosoknak, a csapatnak hitet adhat a rendkívül nehéz és összetett szezon előtt.