Néhány évvel ezelőtt rendkívül feszült rangadókat vívtunk a Siófok ellen, s bár a mostani idénynek valamivel vékonyabb kerettel vágtak neki a Balaton-partiak, az őszi edzőváltás óta megtáltosodott a csapat. Vagy inkább mondjuk úgy, a valós tudásának megfelelően teljesít, mert azért dán, horvát, szlovák és magyar válogatott játékosa is maradt még, így pedig nem meglepetés, hogy a honi mezőnyben csak a legjobbak ellen veszített pontot. A Danyi Gábortól az irányítást átvevő Uros Bregarral tizennégy meccsen csupán a Győrtől és a Debrecentől kapott ki az SKC, vagyis felszabadultan, önbizalommal telve érkezhetett a Népligetbe.

Nekünk ellenben a Bajnokok Ligája-kiesés miatti csalódottságot kellett eltüntetni három nap alatt, és lehetőleg lendületből behúzni az újabb bajnokit – elvégre a bajnoki címért, illetve majd május végén a Magyar Kupáért még küzdhetünk. A kedd esti összecsapáson aztán jól is kezdtünk, főként Emily Bölk volt elemében, szórta a gólokat, a védelmünk pedig szerencsére ezúttal is igazán jól állt a lábán. Előbb két góllal (4-2), majd a játékrész közepén egy csaknem tizenkétperces vendég gólcsendet kihasználva hattal léptünk el (11-5), és úgy tűnt, a játék minden elemében a vendégek fölé nővünk. Sajnálhattuk, hogy a következő három támadásunkat elrontottuk, merthogy a Siófok megtalálta a rést a pajzsunkon, és így két perc alatt megfelezte a hátrányát (11-8). A szünetig azonban sikerült még egyszer ritmust váltanunk, és a 13-9-es részeredménnyel azért nem lehettünk elégedetlenek.

Pláne úgy, hogy a szünet után gyorsan megdupláztuk a különbséget, sőt, a harminchatodik percben a legendás kilences szektor szurkolói már jó szokásukhoz híven kilencig számolhattak (19-10). Nem sokkal ez előtt időt kért Uros Bregar, és a pályán történtek alapján ez komolyabb meglepetést nem okozhatott, de az már annál inkább, hogy 21-13-nál Elek Gábor is letette a zsűriasztalra a kis zöld táblácskát. Hiába a jelentős, magabiztos előny és az igencsak jónak mondható védekezés, mégsem volt elégedett, s ez alighanem már az április 14-én következő Győr elleni rangadónak szólt.

A játék képe, illetve a különbség se sokat változott, csendesen csordogáltak a percek, egyszer-egyszer hatra közeledett ellenfelünk, de aztán mindig visszaállítottuk a nyolc, kilencgólos differenciát. Emily Bölk kilencszer, Szöllősi-Zácsik Szandra hatszor volt eredményes, a csapat pedig az előzmények ismeretében talán a várakozásoknál könnyebben tartottuk itthon a két pontot.