Dél-Korea ellen zárta világbajnoki szereplését a magyar női kézilabda-válogatott. Miután már korábban eldőlt, hogy együttesünk nem juthat a legjobb nyolc közé, ezen az összecsapáson az önbecsülésen túl csak a konkrét helyezés múlt - a nyolcadiknál rosszabb helyezésekért nem rendeznek meccseket, hanem az elért eredmények alapján sorolják be a csapatokat.

A papírforma alapján győznünk kellett, még akkor is, ha meglehetősen szokatlan és kellemetlen stílusban kézilabdázik dél-korea, és jól is kezdtük a mérkőzést. Főleg támadásban voltunk hatékonyak, a játékosok bátran felvállalták a labda nélküli futásokat és így viszonylag könnyen kerültünk helyzetbe, ráadásul nem is nagyon hibáztunk. Két-három góllal elléptünk már az elején, de a játékrész közepén kihasználták a koreaiak néhány hibánkat, illetve az emberelőnyüket, az egyenlítésnél tovább azonban nem jutottak (7-7). Fontos volt, hogy nem hagytuk átbillenni a mérleg nyelvét, és a szünet előtt újra elhúztunk, sőt, a meccs addigi legnagyobb különbségét is kidolgoztuk (14-18), pihenőre pedig közte háromnál vonulhattunk.

A koreaiak korábbi meccsein megfigyelhető volt, hogy a második félidőt kevésbé bírják szuflával, vagyis bízhattunk benne, hogy nyílik az olló, és így is lett. Márton Gréta, Vámos Petra és Háfra Noémi volt a legveszélyesebb támadásban, Bíró Blanka jól védett hátul, ez pedig elég volt ahhoz, hogy megnyugtató különbségre tegyünk szert. Tíz, majd tizenegy góllal is vezettünk, végül pedig hét góllal nyertünk, vagyis szépen búcsúztunk a világbajnokságtól.

A magyar válogatott négy győzelemmel és két vereséggel összesítésben a 10. vagy a 11. helyen fejezi be a tornát.