A Magyar Kézilabda-szövetség döntésének értelmében az összes kézilabda bajnokságot lezárták, vagyis a felnőtt NB I/B-ben szereplő női ificsapatunk számára is véget ért az idény, amely egyébként a vártnál jóval több sikert hozott számára.

A Simics Judit által irányított együttes tavaly a harmadik vonalban szerzett aranyéremnek köszönhetően indulhatott el a másodosztályban – azzal a céllal, hogy a társaság minél többet fejlődjön, és emellett megőrizze tagságát az NB I/B-ben. A cél teljesítése aztán komolyabban egy másodpercre sem forgott veszélyben, a tizenhatodik forduló után, vagyis a lezárás pillanatában az ötödik helyen állt a gárda, amely kilencszer nyert és hétszer szenvedett vereséget.

Érdekesség, hogy vendégként hét meccsen csupán egyszer, épp az utolsó lejátszott fordulóban tudott nyerni a Fradi, a Tempo KSE otthonából hozta el a két pontot (22-24), de hazai pályán szárnyaltak fiataljaink. Az Elek Gyula Arénában egyedül a feljutásra igen jó eséllyel pályázó Eger örülhetett vendégként (22-32), a mieink nyolc riválisukat is felülmúlták, vagyis az NB I/B mezőnyének szinte bevehetetlen erőd lett a népligeti sportcsarnok.

Pedig a rutin soha nem a mi oldalunkon állt… A szezon során huszonnégy játékosunk neve szerepelt legalább egyszer a meccskeretben, az ő átlagéletkoruk a bajnokság kezdetén tizenhat és fél év volt. A felnőtt másodosztályban a legfiatalabb pályára lépő játékosunk Simon Petra Anna volt, aki egy hónappal a tizenötödik születésnapja előtt (!!) három gólt lőtt a Hajdúnánásnak, s összesen tizenkét meccsen harmincszor talált az ellenfelek kapujába. A házi gólkirálynő Ballai Borbála lett még úgy is, hogy sérülése miatt az idény első öt bajnokiját kihagyta – korábbi legendás játékosunk, Szarka Éva lánya tizenegy meccsen hatvannyolc gólt lőtt. Rajta kívül csupán Zsembery Viktória tudott a csapatból „tízgólos meccset” produkálni, méghozzá nagyon jókor, az Orosháza elleni igen fordulatos –, s végül győztes mérkőzésen.

Fiataljaink a legkönnyebben a Dunakeszit fektették két vállra, közte tizenháromnál ért véget az összecsapás (46-33), eggyel járt jobban a Tempo KSE (33-21), de ezt a két meccset leszámítva majd mindig izgulni kellett az utolsó pillanatokig. Jól mutatja, hogy a lányok a nehéz helyzetekben sem törtek meg, hogy többször is jelentős hátrányból, vagy elképesztő fordulatok után sikerült nyerni, a legkisebb különbséggel kétszer (épp az első két siker alkalmával) bizonyult jobbnak a Ferencváros: 25-24 a Göd, illetve 27-26 a Szeged ellen.

„Úgy tekintek a szezonra, hogy nyertünk egy évet, mert a következő idénynek nagyjából ugyanezzel a kerettel mehetünk majd neki, és mindenki a saját bőrén tapasztalhatta, hogy milyen a felnőtt másodosztály színvonala – mondta Simics Judit. – Izgulnunk nem kellett szerencsére, pontosabban, ahogyan lépkedtünk előre, úgy válhattunk egyre nyugodtabbá. Küzdőszellemben többet kaptam a csapatomtól, mint amit vártam – nem arra gondolok, hogy eddig nem küzdöttek, hanem arra, hogy a felnőttek között, kiélezett szituációban, vagy vert helyzetben sem fogyott el a hit és az akarat. Az egygólos győzelmeink is a lányok lelki erejét mutatja. Ha ez a képességük párosul majd rutinnal, illetve a sok-sok plusz tudással, ami még előttük van, akkor az igen jó elegyet alkothat. Egyedül abban van hiányérzetem, hogy nagyon ritkán teljesítettünk minden játékelemben jól: ha a védekezésünk rendben volt, akkor támadásban voltunk gyengébbek, vagy fordítva. Persze, az az álma az edzőnek, hogy minden stimmeljen, de ez azért ritkán van így valójában, és újfent azt emelhetem ki, hogy pozitív, hogy még így is sikeresek tudtunk lenni. Nehéz megmondani, hogy a mi lányaink erősödtek bele ennyire gyorsan a felnőtt NB I/B-be, vagy a mezőny nem annyira acélos, de látva az idei szereplést jövőre talán azt tűzhetjük ki magunk elé, hogy ennél semmiképpen se legyen rosszabb. Persze, mondani könnyű ezt, megvalósítani nem biztos, hogy ilyen egyszerű lesz…”

Az eredmények és a játékosok statisztikái ITT tekinthetőek meg.