Őrületes hangulat fogadta a csapatokat a kedd esti Fradi-Siófok rangadón. Mondhatjuk azt is, hogy a tétnek megfelelő, hiszen az eredmények alakulása miatt gyakorlatilag a szezon meccsévé nőtte ki magát ez az összecsapás, amely döntő jelentőséggel bírt a második hely megszerzéséért folytatott harcban, s ezzel együtt a jövő évi Bajnokok Ligája-indulásban is. Legtöbbször az összes szektorból egyszerre jöttek a rigmusok, de például a két válogatott labdarúgónk, Sigér Dávid és Varga Roland is igyekezett segíteni a hangjával.

A magával ragadó atmoszférában a pályán is óriási küzdelem vette kezdetét, a mieinknél a szokásos kezdő hetest küldte pályára Elek Gábor, a Siófoknál pedig a sérülésből visszatérő korábbi ferencvárosi Nerea Pena a padon kezdett. Igen szerencsétlenül indult a találkozó számunkra, ugyanis a siófoki gólok rendre ki-, vagy megpattanó labdákból estek. Ezzel együtt is fej-fej mellett haladt a két fél, jobbára a vendégeknél volt az előny, de egyszer-egyszer mi is álltunk jobban. A vendégek lassítani próbálták a játékot, a mieink pedig gyorsítani. Ők rendre kilépegettek a támadásainkat szövögető játékosainkra, s ezekből a szituációkból sajnos jó néhányszor labdát szereztek, illetve egyszer-egyszer késtek egy ütemet, és rendre sárgalapot, majd kiállítást érően szabálytalankodtak. A 22. percben Andjela Janjusevic a fején találta el Kovacsics Anikót, így a siófoki légiós piros lapot kapott, de sajnos akárcsak az őszi „odavágón”, úgy ezúttal is inkább minket zavart meg a végleges kiállítás. Épp előnyben voltunk, de négy vendég gól következett, így aztán kapaszkodhattunk a játékrész végén – mínusz kettőig sikerült (14-16).

A fordulás után is hasonlóan alakult a játék képe, csak az első percekben háromra növelte az előnyét a Siófok és iszonyatosan nehezen tudtunk közeledni. Gigászi csata dúlt, előbb Szikora Melinda hozott két-három bravúrt, majd Bíró Blanka mutatta meg, miért választották az előző év legjobb kapusának. 21-21-nél sikerült először egyenlíteni a második játékrészben, de a vezetést nem tudtuk átvenni. A hajrához közeledve némileg bízhattunk benne, vagy talán csak remélhettük, hogy a vendégek rutinos játékosai kevésbé bírják majd a hajrát, mint a mi fiataljaink, miközben azt is tudtuk, hogy a rutin rengeteget számít egy ilyen rangadó utolsó perceiben.

Hiába volt esélyünk többször is egyenlíteni, vagy akár a vezetést is átvenni 21-22 után, sajnos kimaradtak a lehetőségeink, és kilenc perccel a vége előtt megint háromra hízott a hátrányunk. Hit még volt a maradék percekben, hogy újra feltápászkodjunk, de kulcs szituációkban megint mi hibáztunk többet.

Vereséget szenvedtünk a helyzeteivel jobban sáfárkodó Siófoktól, vagyis komoly lépéshátrányba kerültünk a második helyért folytatott harcban, pedig ezen az estén megint olyan támogatás jött a szurkolóktól, amelyre nem igazán van péda kézilabdapályákon. A szezon hátralévő részére a recept egyszerűen levezethető, de rettenetesen nehezen kivitelezhető: több pontot kell szereznünk, mint az eddig eggyel kevesebb meccset játszó Siófok.