Mosonmagyaróváron folytatta a bajnoki szereplést női kézilabdacsapatunk. Címvédő együttesünk és a tavalyi bronzérmes hétközi összecsapására csaknem teljesen megtelt az UFM Aréna, így kitűnő hangulatban indulhatott útjára a labda. Amely aztán az első percekben akár „meg is szédülhetett” volna az iramtól… Mindkét csapat óriási iramban kezdett, ami a mieink részéről érthető volt, hiszen jóval bővebb kerettel és pihentebben is kezdhettük a meccset, mint a pénteken és vasárnap is Norvégiában pályára lépő hazaiak. Váratlan húzás volt Gyurka Jánostól, be is jött a mosonmagyaróváriaknak, hiszen négy perc se telt még el, amikor már 5-2-re vezetett együttese.

A háromgólos hátrányunk a tizedik percben egyre olvadt (6-5), de 9-6-nál már nem várt tovább, hanem időt kért Elek Gábor. Rendezte a sorokat, feszesebbé vált ettől a védekezés, és a frissen 2021 legjobb női kézilabdázójának megválasztott Márton Gréta harmadik góljával a meccs során először a vezetést is átvettük (9-10). A játékrész utolsó harmadára döntetlennél fordultunk rá, de a szünetre még annak ellenére is kétgólos vezetéssel (14-16) mehettünk, hogy addig kétszer két percen át emberhátrányban kellett játszanunk. Janurik Kinga harminc perc alatt hozott nyolc védése jónak mondható, de a védekezés messze volt a Rosztov-Don ellenitől, ennek tudható be, hogy tizennégy gólt kaptunk egy félidő alatt.

Nem lett volna baj, sőt, ha a meglehetősen megtépázott móváriak kedvét elvesszük azzal, hogy a fordulás után gyorsan közéteszünk még néhány gólt, de ez nem jött össze. Ezzel pedig épp az ellenkezőjét idéztük elő: vérszemet kaptak a hazai játékosok és a közönség is, így aztán küzdhettünk, hogy azzal ellensúlyozzuk a hibákat. Két-háromgólos előnyünkről folyamatosan visszakapaszkodott ellenfelünk, de fontos volt, hogy legalább újra és újra el tudtunk lépni, a hajrához közeledve pedig reméltük, hogy erőben is jobban bírjuk majd. Az utolsó tíz percre fordulva is két-három gólon ingadozott a különbség, de közel sem lehettünk nyugodtak, mert nem volt gördülékeny a játékunk. Emily Bölk, Szöllősi-Zácsik Szandra és Márton Gréta után ebben a periódusban Szucsánszki Zita lökött egy nagyot a csapaton, háromszor talált be néhány perc alatt. Végre a háromból négy gólos differencia lett, közben pedig peregtek a percek – lassan megnyugodhattunk, hogy ha nehezen is, de meglesz a meccs.

Suba Sára kivédett hetesénél pedig végképp eldőlt a két pont, vagyis, ha nem is jó játékkal, de győztünk a tavalyi bronzérmes otthonában!