2024 márciusában jelentős bravúrt ért el női kézilabdacsapatunk, amikor az épp huszonkét meccse veretlen Brest otthonában megfordította az odavágón összeszedett kétgólos hátrányt, és bejutott a legjobb nyolc közé. Hasonló helyzetben érkeztünk ezúttal is Franciaország nyugati csücskébe: ellenfelünk hibátlan mérleggel állt a tabella élén, hazai pályán végképp esélyesnek tekinthettük, ugyanakkor az elmúlt fordulókban a mieink fejlődési íve is biztató volt.

Mindkét oldalon feljegyezhettünk hiányzókat, nálunk Laura Glauser és Tomori Zsuzsanna, a franciáknál Annika Lott és Ana Gros nem játszhatott, és ez alapjaiban meghatározta a taktikát is. Inkább mi diktáltuk a ritmust, Jesper Jensen folyamatosan kérte a gyors középkezdéseket, vélhetően az volt a cél, hogy minél kevesebb levegőt és csereidőt hagyjunk Anna Vjahirjevának. Az orosz világsztár gyakorlatilag megállíthatatlan volt az első tíz percben, öt gólt lőtt, szinte minden támadás tőle indult, vagy ő próbált előnyt szerezni – abban bízhattunk, hogy ezt a tempót és színvonalat nem bírja végig, hogy csapatként ellensúlyozni tudjuk a kimagasló teljesítményét.

Tartottuk is a lépést, Simon Petra és Emily Vogel tűnt elöl a legaktívabbnak, és bár 7-4-nél először a meccs során hullámvölgybe kerültünk, szerencsére nagyon gyorsan, bő másfél perc alatt egyenlítettünk. Többször is volt esély a vezetés megszerzésére, de Florian André sajnos rendre ilyenkor védett, mígnem Klujber Katrin találatának köszönhetően a meccs során először előnybe kerültünk (9-10). Sorban jöttek a cserék mindkét csapatnál, nemcsak a pályán dúlt tehát nagy harc, a két vezetőedző is keverte a lapokat. Dragana Cvijics támadásban hozzá tudott tenni, jól találtuk meg, amikor be tudtuk cserélni, de Klujber góljai is kellettek a játékrész hajrájában, amikor az emberelőnyeivel jobban sáfárkodó hazaiak ismét lendületbe kerültek. Fordítottak, sőt 15-13-nál attól is tarthattunk, hogy a szünetre kicsit nyílik az olló, de végül mi találtunk be, így minimális hátránnyal vonultunk az öltözőbe.

A második félidő hasonlóan kezdődött, mint az első: nagy volt a rohanás, a legtöbb támadás góllal végződött, a hazaiaknál Vjahirjeva vitte a hátán a csapatot, nálunk Klujber és Vogel volt a legeredményesebb. Sajnos a bresti kapusoktól jött több védés a következő periódusban, egy-két góllal folyamatosan jobban álltak a franciák, majd hét a hatban lassították is a játékot, sőt, még kettőt hozzátettek (28-24). Amíg Vogel pihenőt kapott, Orlane Kanor jelentkezett két átlövéssel, illetve Simon is mindig hozzátett valamit – és iszonyúan fontos volt, hogy Janurik is védett kettőt. Mínusz négyről egyre zárkóztunk, de fogyott az idő, és többször is úgy tűnt, a szerencsefaktor és a játékvezetők szimpátiája se minket támogat. Ott voltunk, szorongattuk a Brestet, az egyenlítésért ugyanakkor nem támadhattunk, hét perccel a vége előtt 31-28-nál kért időt Jesper Jensen.

Cvijics beállóból, majd Kanor üres kapura talált be, vagyis jót tett a játékmegszakítás, meccsben voltunk, csak épp nem fért bele elöl a hiba, mert a Brest ezen a napon nagyon jó százalékban értékesítette a helyzeteit. Egyről megint háromra nőtt a differencia, újabb időkérés jött, de már csak két és fél perc maradt a meccsből. Kanor lövését védte Depuiset, ezzel pedig eldőlt a két pont sorsa.

Hiába voltunk végig közel a Bresthez, nem tudtunk pontot szerezni, de egy hét múlva újra megpróbálhatjuk: ha a mostani teljesítményhez hazai pályán tudunk még tenni egy picit, akkor megtörhetjük a franciák szériáját.