Van, ami nem változik… A Buducsnoszt Podgorica otthona, a legendás SC Moracsa látványos és hasznos fejlesztésen esett át, a régi sportcsarnok mellett egy teljesen új pályát húztak fel a komplexumban, de a légkör nem sokban különbözött attól, amit a korábbiakban megszokhattunk. A hazai csapat már jóval a kezdés előtt az öltözőben és a folyosókon hergelte magát, a pályára érkezéskor pedig a hangszórókból üvöltő megzenésített szurkolói rigmusok fogadták. Nagy volt tehát az elszántság, de azt reméltük, hogy a kezdő sípszó után a mieink le tudják majd halkítani az addig hangoskodó riválist.

Ehhez viszont extra teljesítményre volt szükség a csapatunkból, amelybe visszatérhetett a betegsége után Janurik Kinga – Csiszár-Szekeres Klára, Háfra Noémi, Pásztor Noémi és Schatzl Nadine azonban továbbra is hiányzott.

Iszonyatosan kemény összecsapásokkal indult a meccs, a montenegróiak nyitottan védekeztek, messze felléptek és sajnos sokszor megállították a játékosainkat. Nem működött a támadójátékunk, mert lassan járt a labda, de szerencsére hátul rendben voltunk, illetve Bíró Blanka elkapta a fonalat. A hazai kapus, Barbara Arenhart is, úgyhogy elképesztően gólszegény, de feszült és izgalmas volt az első félidő. Sokatmondó, hogy a huszadik percben, 4-4-nél kért időt Elek Gábor. Eddigre már a két kezdő átlövőt, Emily Bölköt és Klujber Katrint is lecserélte, de Tóth Nikolettel és Szucsánszki Zitával is nehezen találtunk megoldást. Márton Grétára és Kovacsics Anikóra lehetett ugyanakkor számítani, rajtuk kívül azonban csak Emily Bölk tudott mezőnyből gólt lőni az első félidőben. A játékrész hajrájában lett ebből igazán problémánk, amikor a hazaiak jobban koncentráltak a befejezéseknél, és négy góllal elléptek (11-7).

Rögtön Márton Gréta-kiállítással indult a második félidő, s bár kettőre zárkóztunk, a Buducsnoszt gyorsan visszaállította a négygólos differenciát – vagyis úgy tűnt, nem jön még a remélt fordulat. Csakhogy Bíró Blanka továbbra is káprázatosan védett, tartást adott a csapatnak, elöl meg végre gyorsabban és okosabban kézilabdáztunk. Tizennégy perc alatt lőttünk hetet (annyit, mint az első harminc perben), és a 44. percben egyenlítettünk – sőt, Szucsánszki Zita zsinórban szerzett második góljával a vezetést is átvettük (14-15).

Radicsevics törte meg a mintegy tízperces hazai gólcsendet, majd egyenlített is a Buducsnoszt, úgyhogy 16-16-nál fordultunk rá az utolsó tíz percre. A hajrá éppolyan fordulatos volt, mint maga a meccs, előbb visszavettük a vezetést, majd újra ellenfelünk került jobb helyzetbe, az utolsó támadásunkat pedig mínusz kettőnél indíthattuk. Bölk lövéséből nem lett gól, ráadásul maradt is még tizenkilenc másodperc egy Buducsnoszt-támadásra. Hét mezőnyjátékossal támadtak, Pineau pedig bepattintotta a labdát Bíró Blanka lábai között.

Háromgólos vereséget szenvedtünk, ami közel sem jó, de egy hét múlva a visszavágón ez még ledolgozható. Csak épp nagyságrendekkel jobb támadójáték és több jó egyéni teljesítmény kell hozzá.