Finoman szólva se kezdte jól a Bajnokok Ligája 2023/24-es idényét az előző sorozat két döntőse, hiszen míg a Vipers az Ikast vendégeként, addig mi hazai pályán a Metztől szenvedtünk vereséget. A két csapat a második fordulóban egymás ellen igyekezett javítani, vagyis már szeptember közepén megismétlődött a finálé párosítása, csak épp most nem az MVM Dome húszezer szurkolója előtt, hanem Kristiansandban.

Nem mi számítottunk esélyesnek, de azt remélhettük, hogy jóval összeszedettebb játékot látunk majd, mint egy hete, és az első védekezés mindenképp reménykeltő volt. Klujber Katrin szerzett labdát, de aztán a túloldalon sajnos vissza is adta, és ez az egy perc utólag nézve jó lenyomata volt az első játékrésznek.

Az első nyolc perccel nem lehettünk elégedettek, mert túlságosan könnyedén kaptuk a gólokat, igaz, négy perc emberhátrány se sokat segített, de legalább támadásban mi is remekeltünk. Így bár hátrányba kerültünk, tartottuk az egy-két gólos különbséget, és a folytatásban tudtunk egyet előrébb lépni. Nagyot lendített a helyzetünkön, hogy Janurik Kinga hozzátett néhány komoly bravúrt, és a tizenkettedik percben a meccs során először előnybe kerültünk Dragana Cvijics góljának köszönhetően (7-8).

Alapvetően sok volt a hiba mindkét oldalon, és bár 11-10-nél újra a norvégok álltak jobban, a játékrész hajrájáig nem engedtük őket egynél többel eltávolodni. Cvijicset nagyon jól találtuk meg a falban, ő pedig minden labdát összeszedett (megesett, hogy bal kézzel!), ami kartávolságon belülre jött, de Andrea Lekics is extrát produkált.

A hajrá ugyanakkor a Vipersé lett sajnos, lerohanás gólokat kaptunk, miközben elöl elrontottuk a lehetőségeinket, így a játék addigi képe alapján nagyon bántó, négygólos hátrányban mehettünk pihenőre.

Negyedórával később azonban ugyanúgy folytatódott minden, ahogy véget ért, átgázolt rajtunk ellenfelünk, Martin Albertsen hiába kért időt a harmincharmadik és a harmincnyolcadik percben is, utóbbinál már tíz gól volt a mínusz.

A BL-címvédő otthonában innen aligha lehetett visszaút, de legalább a különbség nem nőtt nagyobbra tizenegy gólnál, illetve az utolsó tíz percben sikerült kozmetikázni, 33-26-nál hétre közeledtünk – kár érte, hogy a végére visszaállt a legnagyobb differencia. Támadásban az irányító és átlövő posztokon alig-alig cseréltünk, Lekics, Bölk és Klujber játszott nagyon sokat, de közülük csak szerb irányítónk teljesített jól. Miután eldőlt a mérkőzés, Jelena Deszpotovics és Kovács Anett is lehetőséget kapott, hogy ne csak egy-két percet legyen a pályán, és ennek még a jövőben lehet haszna, ha játékba lendülnek.

Csaknem egy félidőn át abszolút benne volt a meccsben, hogy bravúrt érünk el Norvégiában, de aztán olyan rossz periódust futottunk, amely lehetetlenné tette mindezt. Kikaptunk, az első huszonöt perc teljesítményére ugyanakkor lehet alapozni.

Vezetőedzőnk, Martin Albertsen így értékelt a mérkőzést követően: "Nehéz hetünk volt a rossz Bajnokok Ligája-rajt után, de szerettünk volna ma jól teljesíteni. Az első húsz-huszonöt perc jó volt, nagyszerű meccset láthattunk, és elégedett voltam azzal is, hogy nyolc védésünk volt, de később ez jóval kevesebb lett. A hátránynál mentálisan mélyre kerültünk, ez magától értetődő, de próbáltunk visszakapaszkodni a második félidő közepén, de a nem tudtunk már jelentősen előrelépni, miután cseréltünk."