A harmadik csoportmérkőzése előtt továbbjutott már a magyar női kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon, mégis a padlóról, komoly csalódás után kellett magához térnie. A horvátoktól elszenvedett háromgólos vereséggel ugyanis nagyon távol került a legjobb nyolcba kerülés lehetősége, ahogyan Golovin Vlagyimir megfogalmazta: „Matematikai esélyünk még van elérni azt a célt, amit a szövetség kitűzött elénk, de a játék alapján semmi realitása nincs.”

Sok idő nem volt, hogy valahogyan lelket öntsön a lányokba a szövetségi kapitány, hiszen kedden este az Európa- és világbajnoki címvédő Norvégia ellen léptünk pályára. Nora Mörkék ellen az elmúlt öt évben csupán egyszer tudtunk szoros mérkőzést játszani, de ez épp a legutóbbi, a tokiói olimpián rendezett összecsapás volt (26-22), vagyis talán ez adhatott némi támaszt a mieinknek.

És adott is valamicskét, vagy inkább az jelentett sokat, hogy a világ legjobbja ellen nem lehetett akkora a nyomás, mint a horvátokkal szemben, mindenesetre nagyszerűen kezdtük a mérkőzést. Két Vámos Petra-gól és egy Kuczora Csenge-találat, valamint néhány kivédekezett támadás (ezúttal a kapufának is hálásak lehettünk), és máris 0-3 állt az eredményjelzőn. Sejthető volt, hogy a norvégok előbb utóbb felgyorsulnak, de azon nagyon bánkódhattunk, hogy ez a felszabadult játék nem két nappal ezelőtt jött ki a csapatból. A nyitány feltüzelte lányok mellett továbbra is kitartó szurkolókat, akiknek hangja bezengte a ljubljanai arénát, s ezt azért igazán jó volt hallani, pláne az elmúlt időszak gyengébb teljesítményének tükrében.

Tizenkét percen át őriztük a háromgólos vezetésünket, de a norvégok is megérkeztek a meccsbe, és 6-6-nál egyenlítettek. Klujber Katrin, Márton Gréta, majd Győri-Lukács Viktória volt azonban ez után eredményes, vagyis tartást mutatott a válogatottunk, igaz, a 25. percben már ezzel együtt is előnyhöz jutott Norvégia. A szünetre kétgólosra nőtt a hátrányunk, de az első harminc perccel abszolút elégedettek lehettünk.

A második játékrészre aztán, ahogy szokott, felpörgött Norvégia, sokkal precízebben és gyorsabban kézilabdázott, s lépésről lépésre hizlalta a különbséget. A második játékrész első perceiben Vámos Petra emelkedett ki a támadójátékunkban, sikeres betöréssel és kiharcolt hétméteressel próbált csökkenteni a hátrányunkon, a szélekre érkező cserék azonban nem váltak be. Márton Gréta mindhárom kísérletét gólra váltotta az első félidőben, Győri-Lukács is betalált kétszer három lövésből, Korsós Dorina és Töpfner Alexandra viszont nem tudott túljárni az idő közben extra formába kerülő Silje Solbergen.

20-15-nél kért időt Golovin Vlagyimir, de nem sokat változott már a játék képe, hiába lőtt gólt Kácsor Gréta, a meccs utolsó harmadában már nem tudtuk tartani a norvégokat védekezésben. Kinyílt az olló, megmutatkozott a két csapat között lévő reális különbség, s bár a mieink próbálkoztak a lehető legközelebb maradni, az ötvenhetedik percben tízre nőtt a differencia, és a lefújásnál is pontosan ennyi volt.

Vereséget szenvedtünk, de a válogatottunk tartást mutatott, és harminc-negyven percig még jól is kézilabdázott – erre kell építeni.