Hat évet töltöttél a Népligetben, volt már időd végiggondolni az elmúlt időszakot?
Mészáros Rea: Most, hogy váltottam, előjönnek az emlékek, és mindig arra jutok, hogy nagyon sok minden történt velem. Eszembe jutnak kis öltözős poénok és a nagy meccsek hangulata is, jó visszaemlékezni ezekre, és nálam is igaz, hogy csak a szépre emlékszem, mintha nehezebb napok soha nem is lettek volna.

Van olyan emlék, amit a legjobbként tartasz számon?
M. R. Nem mondanám egyikre se, hogy az a legjobb, de még most is borsódzik a hátam, ha felidézem, amikor az ideigazolásom után először megvertük a Győrt. Igaz, a nagy Bajnokok Ligája-meccsekkel is hasonló a helyzet… Biztosan hiányzik majd ez, de ez így is van rendjén, ha az ember elhagy egy megszokott közeget.

Fiatalként érkeztél és rutinos kézilabdázóként távozol. Miben változtál a legtöbbet?
M. R. Komolyodtam, az biztos, a pályán ma már kevesebb elemi hibát csinálok, és én is azt érzem magamon, hogy rutinosabb lettem, remélem, hogy ezt tudom is kamatoztatni a jövőben.

A személyiséged változott?
M. R. Az nagy változás volt az életemben, hogy itt lettem először önálló háztartás fenntartó, voltak is kisebb „balesetek” a konyhában, vicces visszagondolni erre. De egyébként nem sokat változott a személyiségem, akkor is a zárkózottabb emberek közé tartoztam, most is ilyen típus vagyok. Vácon szerencsére ismerősök közé kerültem, nem kell félnem semmitől. Nagyon jó volt a Fradiban lenni, de a pályafutásom szempontjából lépnem kellett, mert fontos, hogy több játéklehetőséget kapjak. Bízom benne, hogy ismét fel tudom építeni magam, így pedig a válogatott környékére is újra odakerülhetek.

Mészáros Reának az FTC köszöni eddigi munkáját és a további pályafutásához sok sikert kíván!