Nem túlzás azt állítani, hogy a ferencvárosi közönség kiéhezett a Magyar Kupa-győztes női kézilabdacsapatunk meccseire, hiszen kedden délután kis híján a „Telt ház!” táblát is kiakaszthattuk az Elek Gyula Aréna bejáratára. Alighanem sokan a futballcsapat BL-selejtező visszavágója előtt kanyarodtak erre, de legyen bárhogy is, felemelő érzés volt edzőmeccsen több mint ezer néző előtt pályára lépni.

Kissé talán meglepte, meg is zavarta a mieinket a közeg, és ezt kihasználva az egyébként Európa legerősebb csapatai közé tartozó CSM Bucuresti sokkal jobban kezdett. Öt góllal léptek el a vendégek (8-13), amikor elkezdett javulni a játékunk: keményedett a védekezésünk és gyorsult a labda támadásban, így a különbség lépésről lépésre csökkent. A szünetig három gólra sikerült közelednünk, a fordulás után azonban tovább csökkent a differencia. Mindkét oldalon a védekezéseket lehetett jobban dicsérni, ezzel együtt kevés gólt láthattak a nézők, de annak nagyon örülhettek, hogy a hajrához közeledve nemcsak egyenlítettünk, hanem 19-18-nál a vezetést is átvettük.

Edzőmeccs lévén messze nem az eredmény volt az elsődleges, ez látszott mindkét edzőn is, hiszen a gyakorlásnak megfelelően forgatták a játékosokat, nem pedig az eredmény alakulásához mérten. Örömteli volt látni, hogy szurkolóink mekkora szeretettel fogadták a játékosokat, a már jó ideje itt szereplőket és az újakat egyaránt, többször is vastaps köszöntötte, például, Dragana Cvijics megmozdulásait is.

Az ötvenegyedik percre fordulva visszavette a vezetést a CSM, és bár volt lehetőségünk rá, hogy megint magunkhoz ragadjuk az előnyt, az utolsó percben ellenfelünk támadhatott döntetlennél – és Niakaté hét másodperccel a lefújás előtt gólt szerzett. Hét mezőnyjátékossal próbálkoztunk az időkérés után, de valós helyzetig már nem jutottunk, így végül egy góllal kikaptunk - de inkább most, mint decemberben, a Bajnokok Ligájában.