Az 1970-es, 80-as évek szupercsapata volt a Vasas a női kézilabdában, az új évezredben azonban legfeljebb elvétve állt a honi élvonal tabellájának felsőházában. Vagyis a korabeli rangadókra már csak legidősebb szurkolóink emlékezhetnek, a legutóbbi öt egymás elleni meccset pedig fölényesen nyerték mieink. Az előzetes várakozások alapján viszont ezúttal szorosabb meccsre volt kilátás, hiszen az angyalföldiek az ősszel jól szerepeltek, nálunk pedig nem épp problémamentes ez az időszak. Betegségek és sérülések hátráltatják a csapatot, 2024-ben még egyszer se meccselhetett úgy Allan Heine, ahogyan ideális esetben eltervezte, s ez szerdán este is így volt: Andrea Lekics betegsége még mindig nem a múlté, Emily Bölk pedig az ujjára kapott ütést az Esbjerg elleni találkozón. Így aztán nemcsak fiatalokat (Simon Petrát, Kukely Annát), hanem még újoncot is köszönthettek a keretben szurkolóink Horváth Fanni személyében.

A mérkőzés elején érezhető is volt, hogy nem olyan a tempó és a fordulatszám, mint amit a hétvégén, a Bajnokok Ligájában láthattunk, lassabban zártunk vissza a támadásainkat követően, a Vasas pedig próbált futni. Néhány alkalommal sikerrel is járt, így potyogtak a gólok, a negyedik percben már 4-3 állt az eredményjelzőn. Kicsit erősítettünk a védekezésünkön, gyorsan elléptünk néggyel, hogy megnyugtatóbb legyen a különbség. A balszélen kezdő Hársfalvi Júlia élt a lehetőséggel, nyolc kísérletéből hatszor talált a kapuba harminc perc alatt, míg Klujber Katrin ötször volt eredményes. Andrea Lekics szinte csak támadásban volt pályán, de ott megtette a magáét, mind az öt kísérletét gólra váltotta. Volt egy kisebb hullámvölgy a játékrész közepén, amikor 9-7-nél kettőre ért vissza a Vasas, de a szünetig rendeztük a sorokat és a különbséget is, 21-13-nál mehettünk pihenni.

A fordulás után sem változott igazán a játék képe, kényelmesen játszhattak a mieink, tíz fölé nőtt a különbség, épp ezért volt végtelenül bosszantó, hogy Andrea Lekics fájdalmas arccal jött le a pályáról. Janurik Kinga az első, Böde-Bíró Blanka a második félidőben nyújtott nagyon jó teljesítményt, ez volt az alapja a fölényes vezetésnek. Ahogy a kapuban, úgy a balszélen se esett vissza a színvonal a csere után, Márton Gréta még poszttársánál is több gólt lőtt, Klujber Katrinnal volt versenyben a legeredményesebb játékos címért. A hajrában aztán pályára lépett a tizennyolc éves Horváth Fanni is, aki egyébként a korábbi kiváló labdarúgó, Horváth Péter lánya. A slusszpoén épp ifú tehetségünké lett, hiszen a debütálást góllal tette még emlékezetesebbé. Együttesünk magabiztosan, de látszólag energiatakarékosan nyert a Vasas ellen, s újabb két bajnoki ponttal gazdagodott. Folytatás szombaton, a Krim Ljubljana ellen, ahol mindenkire szükség lesz - játékosra és szurkolóra egyaránt!