Noha a bajnokság kiélezettsége miatt minden mérkőzés óriási jelentőséggel bír, az élmezőnyhöz tartozó csapatok elleni találkozók különös figyelmet érdemelnek. A csütörtöki, mosonmagyaróvári összecsapás pedig kétségkívül ebbe a kategóriába tartozott.

Az első támadásunkból hiába kerültünk kétszer is komoly helyzetbe, nem sikerült gólt lőni, de aztán szerencsére nem ez határozta meg a kezdést. Emily Bölk betalált a következő támadásból, 2-1-es hazai vezetés után aztán négyet lőttünk zsinórban, miközben hátul kőkemény falat építettünk. Még úgy is, hogy a Béatrice Edwige, Tomori Zsuzanna belső kettőst gyorsan megbontották – a játékvezetők. Utóbbit tíz perc alatt kétszer is kiállították, a következő tíz percben meg Bölkre osztottak ki ugyancsak két kétpercet, de minden tekintetben jól álltuk a sarat. Szembetűnő volt, hogy milyen motivációval kézilabdáztak a mieink, szinte levegőt sem hagytak a hazai támadásoknak, sokatmondó, hogy harminc perc alatt csupán tizenöt lövés ment a kapunkra, míg mi huszonháromszor tettük próbára Szemerey Zsófit.

A legelején kiépített háromgólos fórt később ötre hizlaltuk, s bár az MKC vissza-visszakapaszkodott, kettőnél közelebb nem ért (9-11), a szünetre pedig plusz néggyel mehettünk (12-16).

A fordulás után kettőt cseréltünk védekezés és támadás között, hogy lehetőség szerint a már két kisbüntetésnél járó Bölköt óvjuk hátul, de így a Móvár sokkal könnyebben szerezte a gólokat, többnyire még a rendezetlen védelmünkkel szemben. Támadásban Dragana Cvijics volt a legveszélyesebb ebben a periódusban, de a negyvenedik percben ezzel együtt is időt kellett kérnie Allan Heinének, mert egy találatra zárkózott az ellenfél (19-20).

Jót tett a játékmegszakítás, az egyébként támadásban jól teljesítő Simon Petra hetesével megtörtük a csendet, ráadásul emberelőnybe is kerültünk. Azt érezhettük, hogy szépen lassan visszavesszük az irányítást, hogy inkább a mi általunk szabott ritmus érvényesül, negyed órával a vége előtt újra néggyel vezettünk, de nem nyugodhattunk meg egy pillanatra sem, pláne, hogy három és fél perc alatt Cvijicsre is ráfújtak két kiállítást.

Nem adták ingyen, amiért jöttünk, de minden periódusban jött valaki, aki segített. Böde-Bíró Blanka a kapuban, Bölk, Simon és Cvijics támadásban tudott plusz hozzátenni. 27-22-nél ötre toltuk ismét az előnyt, de hiába volt már csak vissza nyolc perc, még mindig nem dőlt el – Malesteint szórták ki, majd két gyors hazai gól következett, mielőtt Böde-Bíró hetest fogott volna. Majd még egyet, és amikor Cvijics a hatodik kísérletét is gólra váltotta, végre megnyugodhattunk (25-29)!

Legyőztük idegenben is a Mosonmagyaróvárt, tovább őrizzük százszázalékos mérlegünket a bajnokságban!