Ahogyan a pénteki mérkőzés előtti interjújában Elek Gábor fogalmazott, kijavítani nem lehet a Debrecen elleni meccset, mármint, újrajátszásra nincs esély, de jóvátételre még lesz sansz. Leginkább jövő szombaton, a Siófok otthonában (a vendégszektorba szóló összes jegy elfogyott), de ehhez mindenekelőtt pénteken este a Dunaújvárost kellett két vállra fektetni.

A sorozatterhelés, illetve a kedden történtek után azonban benne volt a pakliban, hogy ez nem megy majd egyetlen legyintéssel, és így is lett. 0-2-vel kezdtünk, aztán hiába fordítottunk, kettőnél távolabb nem értünk az újvárosiaktól, sőt, 6-5-nél még vendég előnyt mutatott az eredményjelző. Lassú volt a támadójátékunk, és bár nem kaptunk bántóan sok gólt, a védekezésünk nem tette lehetővé a gyors indulásokat. Nem a játékvezetőkön múlt az árnyaltabb teljesítményünk, de tény, hogy a tőlük is inkább a vendégek kaptak kedvező ítéleteket – őrjöngött Elek Gábor és jó nyolcszázötven fradista is. Vezettünk egy góllal a szünetben is (13-12), de a szoros eredmény óhatatlanul is a keddi pontvesztést idézte fel a legtöbbekben, s úgy tűnt, a játékosokban is.

Görcsösen kézilabdáztunk, a tízből kilencszer góllal végződő szituációkból is rosszul jöttünk ki, és minden újabb hiba még lejjebb taszította a csapatot. A 39. percben a mérkőzés során először három góllal vezettünk (18-15), miután néhány perccel korábban ébresztőt fújt (értsd: kiáltott) a tábor… Mielőtt azonban megnyugodhattunk volna, tíz másodpercen belül két kiállítást is beszedtünk, ez pedig ismét visszahozta a vendégeket, akik nem sokkal később, 19-19-nél egyenlítettek, majd a vezetésért is támadhattak. A Dunaújváros nagyon magasan fogadta a lerohanásokhoz érkező játékosainkat, ez pedig szemlátomást komoly zavarokat okozott, rendre ritmust veszítettünk, és csak sokadik szándékból tudtunk helyzetet kialakítani.

21-20-as vezetésünk után aztán végre sikerült dűlőre vinnünk – négyet lőttünk zsinórban, ráadásul a DKKA kettős hátrányba is került. Így legalább az utolsó néhány perc izgalommentesen telt, az első ötvenre pedig azt mondhatjuk, hogy alaposan felkészültünk vele a feszültséggel teli összecsapásokra. Gyakorlatilag két harcot nyert meg a csapatunk egy este alatt: előbb saját magát kellett legyőznie, s csak aztán az ellenfelet.