Sorozatban három megnyert Magyar Kupa után az aktuális idényben sem lehet más a cél, mint tovább írni ezt a fantasztikus szériát, ehhez pedig az első lépést Vácott kellett megtenni, a kiírás ötödik fordulójában. Különlegessé tette a mérkőzést, hogy hat nappal ezelőtt a bajnokságban is találkozott a két fél, s bár összességében magabiztosan tartottuk otthon a két pontot, a játék képével nem lehettünk elégedettek. Hétfőn Janurik Kinga is arra hívta fel a figyelmet, hogy a visszarendeződésünk és a védekezésünk nem volt épp tökéletes, és ebben mindenképp javulást vár a csapattól.

Eleinte sokat nem láthattunk ebből, mert bár hét perc alatt háromgólos előnyt építettünk (2-5), valójában Janurik Kinga bravúrjainak köszönhettük, hogy nem volt egyenlő az állás. A hazai vezetőedző, Horváth Roland időt kért, ezt követően pedig csapata ki is használta, hogy hátul alig-alig ütköztek, faultoltak a játékosaink, s mert közben elrontottuk a támadásainkat, egy lendületből fordult az állás (6-5). Ez kissé felpaprikázta együttesünket, egy fokkal jobban haraptak a mieink, de még mindig hagyott kívánnivalót maga után a koncentráció – s ez akkor is igaz, ha klasszisaink közül ezen a találkozón Andrea Lekics, Darja Dmitrijeva és Valerija Maszlova se volt bevethető. Egyébként annak ellenére, hogy kupamérkőzésről, illetve kedd estéről volt szó, gyakorlatilag megtelt a váci sportcsarnok, és az első játékrészben mindkét tábornak volt oka örömre. A hazaiak nemhogy tartották magukat, egyszer még két góllal is elléptek, mi pedig 11-9-ről fordítottunk a félidő hajrájában, öt gól lőttünk, miközben egyet sem kaptunk (a padról érkező Laura Glauser két hetest is hatástalanított), és összességében háromgólos előnyben mehettünk pihenőre (11-14).

A fordulás után az első öt perc sokkal jobban sikerült, Angela Malestein már a plusz hatért lőhetett ziccert, s bár a felsőlécet találta el, a folytatásban négy-öt gólon ingadozott a különbség. Ebből már nem is nagyon engedtünk, amikor kellett, akkor Laura Glauser is hozzátett egy-egy védést, illetve elöl is megtaláltuk a helyzeteket. A mérkőzés alakulása meglehetősen hasonlított a szűk egy héttel ezelőtti bajnokira - ezúttal sem remekeltünk, közel sem volt az a színvonal látható, mint amelyre szükség lesz a hétvégi Bajnokok Ligája-rangadón, de úgy igazán nem forgott veszélyben a győzelem. A hajrában már rutinosan játszott együttesünk, a kivédekezett támadások után nem rohantunk, inkább kényelmesen, az időt is menedzselve építettünk támadást. Illetve, jelentősebb különbséget, hiszen ebben a periódusban már szinte minden akciónkat góllal zártuk, végül hét góllal győztünk, vagyis csapatunk ott lesz a Magyar Kupa négyes döntőjében.